Hibernáltad a Facebook fiókodat. Bármikor ismét reaktiválhatod a hozzáférésedet, amennyiben újra bejelentkezel a Facebookra a régi e-mail címeddel és jelszavaddal. Ekkor ugyanúgy fogod tudni használni az oldalt, mint ahogyan régen.
Üdvözlettel:
A Facebook csapata
Ó, te jó ég... Ez huszonkét órája esett meg és azóta szabadnak érzem magamat. Végre megint olybá tűnik, mintha egy nap tényleg 24 órából állna és feltűnik, hogy az nem is olyan kevés, mert van időm reggeli kávéra, beszélgetésre, kitakarítom a szobámat, elmegyek vásárolgatni, hazajövök, megebédelek, nem csak spontán amit találok, hanem két fogást is elfogyasztok, újabb kávét iszom, de csak azért, hogy beszélgessünk, megnézem a TV-műsort, rájövök mennyire szar, de nini, adnak egy érdekes filmet este a Hallmarkon, végül bekapcsolom a gépet, hogy megnézzem az emaileket, hírlevelek, na meg egy csoporttárs ír, válaszolok is egyből, mert van időm, beszkennelek neki jegyzetet, mert van időm, semmi fészbukk értesítés, semmi ismerős-jelölés, semmi üzenőfalra pillantás, youtube videó megosztás, like, like, comment, gém óver.
Egy hangyapiszoknyira vagyok attól, hogy végleg töröljem magamat onnan. De nem fogom ám megtenni, mert majdnem az összes képemet ott tárolom, úgyhogy egyelőre jó ez a hibernálás. Egyébként az első két óra volt a kritikus, akkor azt hittem visszaesek... De erős voltam és nem tettem meg.
Amúgy visszatérve itt a hétvégééé... Nem, inkább nem térek vissza. Haladjunk csak inkább előre. Bár rövidtávon nincs kilátásban semmi érdekes, hacsak nem az, hogy hétvégén baromira nem érek majd rá, és ahogy így belegondolok, kétfelé is ígértem magamat... De egyébként azt is megjegyezhetném, hogy Jé feltűnt ismét, ahogyan számítottam is rá, de finoman és kedvesen (tehát szokatlanul) hárítottam mindenféle közeledést. Aztán ennyi, mást nincs mit mondanom.
Holnap napozva fogok tanulni, így döntöttem. Azért a mellékelt ábra szintjét nem feltétlenül szeretném elérni, de most ez sem kezdené ki fene jó kedvemet (??). És tényleg amúgy. Mert észre se vesszük és kalandok százai emelnek ki az unalom roncsai közül bennünket. Ezt nem akartam ilyen gázul megfogalmazni, de most már marad. Majd még szerintem írok, mert szófosásom van.
Utolsó kommentek