Az előbb elkapott egy furcsa gondolat (az érzések szokták elkapni az embert, de most nálam a gondolatok játszanak emberrablásosdit) és spontán pánikba estem (bár általában a pánik sosem tervezett, de most ebbe se kössünk bele), úgyhogy el akartam innen költözni. Így, hogy huss...! Csak aztán ránéztem pár ingyenes blogra és nem tetszettek... Aztán átváltottam a leszarom taktikára.
Ja mert az a furcsa gondolat, ami elkapott a sarok mögött az az volt, hogy valaki olyan lelt rá erre a lelőhelyre (blogra), akinek nem szabadott volna. És ugyebár van egy olyan szöveg, hogy "Az inkognitó olyan, mint a szüzesség. Ha egyszer elveszíted..."
Na én nem akarom elveszíteni, a házasságig várok vele. Aztán ha lesz olyan szerencsétlen tényleg, aki hajlandó elvenni, az felőlem olvassa el ezt a töménytelen sok hülyeséget, még a betűkódokat is megadom neki... Akkor már úgyis mindegy. Nem? Vagy de, vagy nem?
Na de más ne tegye addig. Egyébként onnan veszem, hogy ide tévedt illetéktelen, hogy személy szerint Ő annyira logikátlanul viselkedett. Bár mindig is csinált, mondott olyanokat, amik váratlanul értek, de azért ez még tőle is erős volt (és értelmetlen, OLY értelmetlen!). Vagy mi ez, üldözési mánia?
Lehet. Elvégre hajnali három óra múlt és próbálok minden másra gondolni, csak a péntekre nem - semmilyen szempontból sem. Lehet túlértékelem ezt az egész viszonyt... Bár ez biztos. Én is tudom valahol méélyen, csak csak csak... neee. 20 hónapja. Ez nagyon brutálisan hangzik. Jó, belevehetjük ha finomítani akarunk a Zés esetet, mondjuk felszámíthatunk rá két hetet, ami idő alatt még talán én is azt hittem, hogy van valami... És akkor meeg... mondjuk akkor csak egy hete nem volt kapcsolatom. Hát ez így nem sokkal barátságosabb??!
Basszus, ezt most így nem kellett volna leírni. Na szép álmokat... o.O
Utolsó kommentek