Egyszerre volt nagyon jó ez a hétvége és nagyon pocsék is. Pocsék, mert... Na igen. Most kellene visszautalnom egy régebbi bejegyzésre, meg is keresem rögtön.
A lényeg, hogy ugyanaz a személy játszik benne és kábé szó szerint ugyanazt le tudnám írni, mint ami abban van. Kezdve azzal, hogy:
"Csak tudnám, mért csinálja."
"Jó, oké, most már jön valami reakció. Kézremegés, idegesség, nagyon jó. És elkezdtem reszketni is, de lehet fázom (idáig nem fáztam?). Sebaj. Ideges vagyok, igen. Haragszom rá. Nem haragszom rá. Örülök, hogy előkerült - nem örülök. De örülök. Nem, annyira mégsem. Nem tudom, még nem döntöttem el, hogy örülök-e neki."
És akkor még arról nem is beszéltem, hogy:
"Nem is tudom, hogy akarom-e még látni. Már hogyne akarnám, csak épp az a bajom, hooogy... Lassan egy hónapja nem találkoztunk és még mindig foglalkoztat a téma, történik egy ilyen és ki vagyok akadva olyanon, amin alapból, ha leszarnám, biztos nem akadnék ki. Szóval mi értelme megint...? Hogy aztán egy hónapig újra eljátszuk ezt a far-far-away-connecting-people epizódot?"
Áhháhá. Azt bírom, hogy mostanában hetente négyszer más és más pasi miatt sóhajtozok itt. Sóhajtozom? Dehogy. Jajj, dehogyisnem.
Az volt az én nagy bajom, hogy tetszett. Amikor, nekem ő nem tetszik. Ez így biztos tök értelmetlen. Szóval tehát... nem néz ki jól. Nem. Emlékszem, tudom, hogy nem. És mégis most megláttam és az villant be az agyamba (az agyamba, cöhh), hogy "Váhh!". Cöhh-váhh-hörr-bumm-plotty.
Így, ebben a sorrendbe.
Na már most én nem bírom az ilyen villanásokat. Pláne azokat az egymásra nézéseket. Ajaj. Megrohamoztak a részletek.
Itt picsogok miatta és közben másnak küldök kompromittáló üzeneteket. Rohadt másnapos vagyok, azt hiszem. Vagy még aznapos.
Utolsó kommentek