Nagyon nem tetszett ez az álmom. Nagyon-nagyon nem.
Mert ilyenkor mindig elgondolkodom, hogy miért álmodok ilyesmikkel, pont ezt, pont vele, pont VELE.
Vele? Ki az a vele. Ővele, Akit Nem Nevezünk Nevén - bár ez szellemes, mert itt senkit nem nevezek nevén. Szóval... Lehetne eMm. Csak így, egyszerűen - ha már muszáj.
De nem is itt kezdődött az egész (az egész álom), hanem, Dájánánál. Hogy a francba kerül bele az álmomba?! És mi a francnak verem meg? Benne, az álmomban. Nem így konkrétan, de... azért de, konkrétan. Aztán elmenekültem... Na ez is. Mi a fenének kell elmenekülni, ha már egyszer megverem?
És akkor jött az utazás gondolata - hogy odarepülni, Amszterdamba, csak ott lenni egy napot, aztán jönni haza. De nem ám csak úgy repülni, légitársasággal, hanem kisgéppel, RR vezette kisgéppel. Hollandiába. Abszurd.
De nem ez volt a legnagyobb abszurd, hanem eMm. Hogy ő is jött. És így mentünk hárman - eMm, eNn (azaz Te, tudodkiTe, a szerk.) és én. Fotózgattunk, hülyültünk, tök klassz volt... Úgy ébredtem fel, hogy "Nna, jó lenne tényleg egy ilyesmit csinálni..." ... két másodpercre rá: "MI VAN?! eMm?!"
Hogy nem tudna végre már kitakarodni az álmaimból, meg ezek szerint a gondolataimból, hogy a fene essen már belé, vagy belém, vagy valakibe de essen, úgy megnézném, ahogy beleesik. Na. Fejfájás elmúlt, nyűgösség duplájára nőtt. Éljen.
Utolsó kommentek