Csak tudnám, mért csinálja.
Még nem vizsgáltam meg, hogy milyen hatással van rám a dolog, egyelőre várok arra, hogy jelentkezzen valami mellékhatás, olyanok mint szapora szívverés, remegő kéz, idegbetegség, meggondolatlan vallomás stb. Ezidáig semmi ilyesmi. Gondolkodom. Hogy mi van.
Már az is borzasztóan furcsa, hogy lassan egy hónapja húzódik az eset, de az végképp, hogy ügyesen eltűnik - tényleg ügyesen, úgy, hogy kicsit se haragudjak rá - és aztán hipphopp, egy hét kuss után megint előbukkan. Most mit kellene csinálnom?!
Jó, oké, most már jön valami reakció. Kézremegés, idegesség, nagyon jó. És elkezdtem reszketni is, de lehet fázom (idáig nem fáztam?). Sebaj. Ideges vagyok, igen. Haragszom rá. Nem haragszom rá. Örülök, hogy előkerült - nem örülök. De örülök. Nem, annyira mégsem. Nem tudom, még nem döntöttem el, hogy örülök-e neki.
Kicsit persze felháborít. Nem tudom micsoda. Az háborít fel, hogy egy részem, egy naiv, nagyon nemnormális mikrorészem azonnal akarna neki válaszolni. Ez háborít fel. Mi az, hogy akarok válaszolni? Ne akarjak! Majd. Pár nap múlva. Pár nap múlva se. De. Nem értem.
Egy narancssárga villogás és rögtön eluralkodott bennem a káosz. Nézem azt a nyamvadt telefont és nem tudom beazonosítani, hogy falhoz vágni lenne inkább kedvem, vagy újra elolvasni az üzenetet. Lehet mindkettőt szeretném, de egyiket sem engedem meg magamnak. Nem és kész.
Nem is tudom, hogy akarom-e még látni. Már hogyne akarnám, csak épp az a bajom, hooogy... Lassan egy hónapja nem találkoztunk és még mindig foglalkoztat a téma, történik egy ilyen és ki vagyok akadva olyanon, amin alapból, ha leszarnám, biztos nem akadnék ki. Szóval mi értelme megint...? Hogy aztán egy hónapig újra eljátszuk ezt a far-far-away-connecting-people epizódot?
Utolsó kommentek