Ha gyűlölnél! De csupán nem szeretsz. Fáj? Nem. A kínok kínos kínja ez.
Ebbe most itt beleszerettem. Kár, hogy pillanatnyilag nem aktuális, vagyis dehogy kár...! Hagyjuk.
Nem, ne hagyjuk. Vagyis: hagyni kéne. Most túlságosan is érzékeny vagyok és szükségem lenne egy kapaszkodóra, olyasmire, mint amik a metrókon lógnak... Igen, pontosan olyanra. Kifejezetten marketing-célú szövege legyen és rossz fogása, de segítsen nemelesni. Mert ez a metrószerelvény épp kisiklani készül itt alattam. Alarm, ALARM!
És most poénnak fogom fel. Majd pár óra múlva már nem lesz olyan poénos. Olybá tűnik, mintha estére/éjszakára kissé szenzíbilissé válnék, átmutálódom egy összeroskadó, szánalmas rongybabává, akinek már-már kibuggyannak az elszenesedett könnyei, de nem hagyja, mert azt gondolja magáról, hogy ő mekkora erős személyiség. Valójában pedig, rohadtul nem az. Fénykorában az volt... Igen... amikor még semmi problémája sem volt. Úgy meg egyszerű erősnek lenni.
Utolsó kommentek