Mindig van egy pont...

Nem vagyok én ebben egészen biztos.Sőt, azt hiszem egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy most ide nekem írnom kell. Úgysincs miről. Úgyis kitalálok valamit és akkor lesz miről. Most azt hiszem saját magammal vitatkozom.Más. Azt hittem, visszahódítottam. Kicseleztem, megjelentem…

i'm going to bed....:S i'm sad you remain alone!  :/ i'm going too... soonto my own bed of course ahahah don't play with fire!   Igazából ma kicsit elegem lett. Egy egészen kicsit, egy röpke negyed órára. És nem csak amolyan világba kiáltott…

Azt hiszem megint nem okoztam csalódást magamnak. Habár nem történt semmi említésreméltó, csak ismételten tök ügyes voltam és rendes és...Egyik sem valójában. Ott ültem és nem is foglalkoztam vele, sokkal inkább a másik asztalnál ülő fiatalemberrel - aki, tegyük hozzá, a…

!!!  Talán most nem kéne ide írnom és akkor később nem bánnám meg. Kit érdekel. Engem. Érdekel? Tényleg... érdekel? Annak ellenére, hogy?Csak a fáradtság beszél belőlem. Csak a fáradtság indítja el azt a... nem, nem indult el mégsem. Csak égeti a szememet és közben…

 Mert ezek a gondolatok Én vagyok. S amíg Én létezem, addig Ők is léteznek Amíg Ők léteznek, Én is lélegzem De hiányunkba nem hal bele senki.   Ójaj, mik vannak itt. 2007., október vége. És még sok más hasonló kaliberű szösszenet. Ezt is…

Lehet meleg. Nem azért feltételezem ezt róla, mert nem tetszem neki, tényleg nem. Csak megláttam azt a fotót és elbizonytalanított. Már máskor is bizonytalan voltam néha, de akkor arra fogtam, hogy rosszul esik a passzivitása engem illetően. Most... most is rosszul esik, de már…