!!!

Talán most nem kéne ide írnom és akkor később nem bánnám meg. Kit érdekel. Engem. Érdekel? Tényleg... érdekel? Annak ellenére, hogy?

Csak a fáradtság beszél belőlem. Csak a fáradtság indítja el azt a... nem, nem indult el mégsem. Csak égeti a szememet és közben nem tűnik el a vigyor az arcomról. Fáj, ha mosolygok. Fájhat?

Kihasználom őt, igaz? Igaz, már hogyne lenne igaz. Nem csak őt, mindenkit - aki hagyja. És hagyja, mert nem tudja. Mert egyszerre néznek egy rohadt szemétládának és ártatlannak - és mindig azt hiszik, hogy majd most velük kivételesen rendes leszek. Francokat! Fáradt vagyok. 

Tanulnom kell, még tanulnom. Hagyj, hülyeség, hagyj! Aludni akarok, aludni egy napon keresztül vagy legalább egy éjszakán keresztül. Vagy most, most menjek? De nem tudok semmit, így nem mehetek... Nem tehetem, magammal nem. Fáj, fáj, fáj... Erről eszembe jutott.

"Nem bírom tovább nyugodtan.

Nem bírom tovább- feladtam.

Nem tudok tovább játszani,

Nem tudok hogyan váltani.

Fáj a bánat, fáj az öröm

Hűvös szél játszik bőrömön

Eső áztat hideg estén

S nem kelek fel, sárba esvén

Ott maradok, fekszem csendben

Így éreztem magam életemben."