Nem vagyok én ebben egészen biztos.
Sőt, azt hiszem egyáltalán nem vagyok biztos benne, hogy most ide nekem írnom kell. Úgysincs miről. Úgyis kitalálok valamit és akkor lesz miről. Most azt hiszem saját magammal vitatkozom.
Más. Azt hittem, visszahódítottam. Kicseleztem, megjelentem és bűbájos voltam és visszatért a régi mosoly mindkettőnk orcájára. Egész úton vibrált köztünk a levegő - aztán rájöttem, hogy valójában a busz vibrál és mi épp lerobbanunk.
Aztán meg forgalmi dugóba is kerültem. Csak, hogy mégse menjen minden zökkenőmentesen. Persze mindezek ellenére időben beértem, de ezt kizárólag magamnak köszönhetem. Egyébként picit mintha szar kedvem lenne. Helyesbítek: iszonyatosan szar kedvem van.
Azt nem tudom mitől, miért, minek meg különben is, de úgyis elmúlik - mindig elmúlik. Akkor meg minek agyaljunk rajta annyit, fölösleges foglalkozni az egésszel.
Hogy holnap mi lesz? Értelmetlenség. Egyszerre van kedvem hozzá, meg nincs. Egyszerre lelkesít, hogy senkit nem fogok ismerni ott, meg mérhetetlenül taszít, hogy meghatározó fellépés lesz, ez alapján fognak megítélni. Én meg rettegek, hogy aszociális leszek és mindenkit elüldözök a szimpla tekintetemmel. Ez ugyanis jellemző lenne.
De egyébként utálom megint, hogy ilyen vagyok (milyen??). Biztos azért érdekel, meg azért vagyok hajlandó egy esetleges találkozásról beszélni vele, mert... Mért is? Mert nincs elvárás velem szemben? Mert mondhatok bármit, annak nem lesz semmi jelentősége? Mert nem akar tőlem pillanatnyilag semmit?
Ja. Kezdek rájönni, hogy hiába küzdök ellene, én mégiscsak maga vagyok a megtestesült rohadékság és azért leledzem ezen a bolygón, hogy.
Hogy után eredetileg nem pont akart lenni, csak nem tudtam rendesen megfogalmazni. Tök lényegtelen miért leledzem ezen a bolygón, itt vagyok és tök jó, hogy itt vagyok, noha semmi értelme. Na jó, mondom szar kedvem van, csak azért írok ilyen hülyeségeket. Már ha hülyeség.
Legyen hülyeség. És akkor az úgy egész elfogadható. Miről beszélek most?
Boccs, csak közben elkalandoztam. Most magamtól kértem bocsánatot. Ez ijesztő. Tizennyolcadika van. Hova megyünk Szilveszterezni?!
Egyébként. :) Megmosolyogtat a tény, hogy eseménytelen hónapok után is intenzívebb érdeklődést mutattam irányába, mint "aktuális" szerencsétlen másik felé. Mosolygok, közben meg baromi... idegesítő. Na mindegy. Nincs mese. Mese nincs! Valamit kezdenem kell magammal (hányszor hallottuk már tőlem ezt a mondatot...).
Utolsó kommentek