Na ennek semmi értelme sem volt... remélem abba a hibába nem vagy esve, hogy mindig utánzod Magad... Tényleg egy olyan Senki vagy, Ki felfogni képességével nem bírja belátni a nemfontosságát... Önmagának pedig pláne nem. Túlreagálsz Gyermekem... holnapig fejlődj... Mert uncsi vagy, mint Aki annyira sokra tartja Magát, hogy hangsúlyozza a jelenlétét, és elvárjon temérnyi reagálást... Na meg ha már elvárja, akkor már az a Más Aki adakozik a szándékkal csicska lett, hogy behódolt egy elevei megalázásnak. Szánalmas vagy Fiam... de remény éltesse Magányod!!!
Pafff. Ezt megkaptam :)
Természetesen ezt olvasva át kellett gondolnom eddigi életemet és munkásságomat. Ajh! Valójában nem értem, mivel érdemeltem ezt ki. Való igaz, hogy a 175 bejegyzésem legszenvedősebb (és megkockáztatom valóban szánalomra méltó) posztjához érkezett a komment (ja, ide: http://vanegypont.blog.hu/2009/11/22/egyedul_vagyok_1#c7927069), de azt hittem megengedheti magának az ember lánya, hogy olykor a saját blogjában sajnáltassa magát kicsit (vagy épp nagyon), ha már a való életben nem teszi/teheti.
Ugyanakkor persze legyen ez a véleménye. Nem örülök neki, hogy ilyen képet is lehet rólam kapni, de hát ez van.
Úristen, rohannom kell. Elfelejtettem, hogy ma szerda van.
Utolsó kommentek