Úristen, de jó, hogy abbahagytam ezt tegnap este.
Pillanatnyilag éhes vagyok, vizes a hajam és a kedvem is rendelkezik mindkettő tulajdonsággal - ne ragadjunk le annál a kérdésnél, hogy hogyan lehet a kedv éhes vagy vizes. Igenis lehet mindkettő. Nekem legalábbis lehet, én tudok ilyet is.
Mellesleg a torkom még mindig kissé hektikus, ráadésként még épp megfelelő időközönként tüsszögök is, de ezzel úgy vagyok, hogy legalább történik valami. Legalábbis olybá tűnik, mintha történne. Közben meg tényleg. Mert ma például rohadt spontán megint nem teljesítem kötelezettségeimet - ami egyébként nálam nem olyan szokatlan.
De ettől még véletlenül sincs lelkiismeretfurdalásom. Talán jó ez, talán nem, de most túlságosan nem foglalkoztat ez a témakör (bezzeg a hangokról meg az automata ajtókról milyen jól eldumálgatok). Sokkal inkább az foglalkoztat, hogy mi a francnak nem szárítom meg a hajamat és készülődöm, amikor még úgyis rengeteg időm van rá.
Igen, ez utóbbi mondat nem volt túl értelmes.
Utolsó kommentek