Megoldottam a problémát, elég szokatlan módon, de ha gonosz akarok lenni és ráadásként még őszinte is magamhoz (pontosabban inkább azért vagyok gonosz, amiért őszinte vagyok), akkor megjegyzem, hogy azért mégsem annyira szokatlan az a mód. Főhősnőnk sokkal inkább szereti elkerülni a problémát, mint megoldani azokat. Ez így pontatlan. Szereti a problémákat, azzal nincs gond, még megoldani is szereti őket - de csak és kizárólag megoldani. Nemmegoldani egyenesen rühheli. Értjük, ugye.
Mellesleg az ősz hajszálak is elmehetnek a sunyiba. Húsz éves vagyok, könyörgöm! És már nem az első csillan meg a fejtetőmön. Lehet, több is van, csak még nem fedeztem fel őket. Mit keresnek ott. Hagyjanak békén. Jön az elmúlás. Hehh.
Mindjárt éjfél és nem tudom, hova tűnt az a pár (pontosan három) óra kilenc óta. Mit csináltam addig? Semmit. Fordítani kezdtem, de ráleltem egy baromi jó blogra és ott ragadtam. Sosem szoktam blogoknál ott ragadni, ez egy kivételes alkalom volt és még lesz is, ugyanis visszatérek. Belinkelhetném, de nem fogom. Másnak nem hiszem, hogy érdekes.
Ja! Az elején annyira belemerültem ebbe a probléma-kerülős problémába, hogy el se mondtam, milyen problémát kerültem, vagyis inkább halasztottam el. A szombati gazdasági és szakmai jog vizsgámat. Szánom-bánom de nem sikerült rákoncentrálnom a cuccra. És már csak egy napom lenne rá, mert pénteken suli van, annak a napnak lőttek, úgyhogy... Ez van. Nincs. Ez nincs. Átraktam januárra, legyen az a fránya január pocsék. Most legyen béke, szeretet, így is van még három vizsgám erre a hónapra, hogy rohadnának meg.
Hmm... Kábé két órája jött egy email-em (jött a kis cuki kék borítékos Gmail Notifier v1.0.25.0.) és azóta se nyitottam meg. Hírlevél. Száz százalék. Mivelhogy senkitől se kapok emailt: senki magánszemélytől. Ez azért szomorú. Bár, ha én írok valakinek, akkor általában válaszolnak. Ez sem egészen igaz. Például hímneműek egyenesen utálnak nekem válaszolni, ez bizonyított tény. Az okát még nem sikerült felfedeznem és várhatóan nem is fogom sosem, de akkor is tudom, tudni vélem, hogy ez így igaz.
Kerülnek, igazság szerint. Én is kerültem őket egy darabig, addig bizonyára elkerültük egymást, de most már csak ők kerülnek, tehát ha logikusan gondolkodunk, akkor előbb-utóbb össze kell futnom velük. Illetve nekem elég csak eggyel összefutnom. De értékelném, ha ő se akarna kerülni, sokkal jobb lenne, ha inkább kerülgetne. Na.
Azt hiszem furcsa vagyok most. Nem tudom miből gondolom, de olyan furcsa. Ja, ezt már mondtam. Mondhatom CS nélkül is, mert fura is vagyok. Furcsa meg a fura nem ugyanazt jelenti, ezz... biztos nem olyan nagy dolog erre rájönni, de én rájöttem. Nem most, persze. (persze!...) De mindegy is talán (talán nem!). Rájöttem valamire. Valamire, amit nem tudok még megfogalmazni... ez ilyen tipikus ÉNféle hozzászólás: tudok valamit, amit nem tudom, micsoda.
De ha egyszer ez van (vagy hozzátehetném: ez nincs). Azt érzékelem magamban, hogy tudok valamit magamról, amit eddig még nem tudtam, de fogalmam sincs, micsoda. Jaj, olyan furát és egyben olyan jót álmodtam - nem emlékszem rá pontosan. Azt tudom, hogy helyileg hol voltam (és mert helyileg OTT voltam, fordult meg a fejemben, hogy talán oda kéne mennem hétvégén) és úgy kábé a szereplőkre is emlékszem. Meg arra, hogy a hülyezöld színű robotos pizsomámban rohangáltam (az utcán is, rém ciki volt, de akkor már nem tudtam átöltözni).
Ott álltak hárman és messziről úgy láttam, hogy messzeköltözött unokatestvérem álldogál a fűben, ezért elkezdtem hollywoodosan rohanni felé, hogy jól magamhoz szorítsam, amikor észrevételeztem közelről, hogy az bezony nem ő... úgyhogy egy ismeretlen pasit sodortam magammal. De ha már ott volt (és én is ott voltam, hülyezöld-színű robotos pizsomámban) és ha már unokatestvérem drágalátos spanja is ott álldogált nem messze és ha már rájöttem, hogy úristen szombat van és buli van (és hogy nézhetek ki, TEJÓÉG!), akkor beszélgetek ezzel a fiatalemberrel.
Ennyi. Fiatalember még kísérgetett jobbra-balra, de továbbiakban nem foglalkoztam vele, inkább hazamentem a bázisra. Itt mintha már nem a hülyezöldrobotos pizsomámban lettem volna, de erre nem mernék mérget venni; volt az asztalnál sok-sok-sok-több ismeretlen leány, hasonló korú-színűek, mint én, aztán volt ott egy FÉRFI. Nem srác, nem pasi, nem fazon, nem piskóta, FÉRFI. Nem tudom ki volt, nem emlékszem rá, csak arra, hogy ismerem. Nem feltétlenül személyesen, de biztosan tudom, hogy valóságos személy volt.
De ez -mint oly sok minden még ebben a bejegyzésben- lényegtelen. Egy, vagy lehet először két lány is volt olyan könnyelmű és khmmkhmm, hogy félrevonultak a FÉRFIVAL (kérdés!: férfiVEL vagy férfiVAL?) valahova... szobára, gondolom én. Engem nem igazán izgatott a téma, aztán egyszer csak mégis írtó féltékeny lettem, na nem úgy, hogy én szerettem volna félrevonulni, hanem úgy máshogy. Na.
Aztán sértődötten vonulgattam jobbra meg balra - a csajt egyébként faképnél hagyta a FÉRFI (a félrevonulósat... ekkor már csak egy volt belőle) és ott fetrengett a földön, azt hiszem részeg volt. Vagy valami baja volt, rosszul lett, de nem csak úúúgy a semmitől, valamiféle pszichotrop anyagtól esetleg, de maradjunk csak simán az alkoholnál. Még álmomban sem túlzottan foglalkoztam vele, inkább váltottam pár szót a FÉRFIVAL, mert ő sokkal jobban érdekelt. Azt hiszem, én is őt. De ezt nem tisztáztuk.
Ez a rész nem tartott túl sokáig, utána jöttek a szüleim, hogy lekéstem a 6-os vonatot és most mi lesz, hogy jutok haza (???) és ki voltam akadva, hogy márpedig én vonattal akartam hazamenni, nem kocsival (???). Szóval ismételten értelmetlenségben gazdag álmom volt, de imádom ezeket.
Kisregény, kisregény. Fogjuk rá a teliholdra, oké? Úgyis egész végig azt bámultam, mikor kimerészkedtem. Lehet, hogy már farkasemberré mutálódtam és úgy nyomkodom a gépet, észre se veszem. De nem... nem igazán szőrösek a kezeim. Semmi változás. Megpróbáljak vonyítani?
Inkább talán befejezem, bár reggelig tudnék ide írkálni. Mi bajom van, fogalmam sincs. Ma még csak be se söröztem. Neeem, ma teáztam és bevágtam egy tábla édességet. Egyes-egyedül. Jó volt. Az a része nem, hogy egyedül, csak az, hogy egyedül az enyém volt a cucc. Na mindegy, nem részletezem. Már fél egy, mióta írom ezt, TEJÓÉG.
Utolsó kommentek