Mi lenne, ha...?
Felnőnék végre. Rájönnék. Körülbelül egy hajszál választ el attól, hogy rájöjjek. Tudom is, hogy mire kell rájönnöm, csak még nem adok teljes mértékig igazat magamnak. Mert még azért nem jöttem rá. Nem szeretnék tévedni. Mi van, ha ez az egész csak illúzió? Mi van, ha ez csak kényszer... látens menekülési vágy ebből a kilátástalannak tűnő helyzetből és mi van, ha ennek így semmi, de semmi értelme?
És már megint megbántok valakit és már megint megbántom saját magamat. Mi van, ha ez lesz, vagy nem ez, teljesen más, de nem az, amire épp készülök rájönni? Mi lenne, ha egyszer végre nem agyalnék ennyit a dolgokon, hanem hagynám, hogy az történjen, aminek történnie kell?
Nem, mert erőszakosan ragaszkodom ahhoz, hogy márpedig én irányítom az életemet. Ez mind szép és jó, csak pocsékul csinálom. Mert azt hiszem, hogy tudom mi kell nekem. És mi van, ha közben valami egészen más?
Milyen sok alkalommal utasítjuk vissza az élet ajándékait, csak azért, mert nem abban a csomagolásban kapjuk, mint amiben elképzeltük!
Ez az, amire kezdek rájönni. Mi van, ha csak a csomagolás más... mi van... késő van? fáradt lehetek. szimplán jól esik, hogy valaki foglalkozik velem és túlreagálom magamban az egészet... nem. mért nem? hisz' erre vágyom, csak más csomagolásban. mi van...
I have a dream.
És ehhez tartom magam.
Utolsó kommentek