A man like that is hard to find but I can't get him off my mind
Ain't it sad
And if he happens to be free I bet he wouldn't fancy me
That's too bad
No kérem. Tegnap elhagyta számat az első külföldön elejtett olasz mondat - ez mondjuk nem teljesen igaz, mert már régebben is mondtam olyanokat, mint: non parlo italiano vagy éppen sono ungherese. De ezek nem számítanak mondatnak. A mostani az egy baromi jó mondat volt. Teljesen büszke voltam (és úgy veszem észre, hogy még mindig az vagyok) magamra.
Egyébiránt nincs semmi változás, hangulatom elég kezelhető, változásra nem vágyom (de! de! DE!), szóval megvagyok. Úgy érzékelem, hogy most sok mindenkinek lett elege belőlem (férfiemberekre gondolok), ami egyrészt kicsit bánt, másrészt örülök neki. De én mondtam, hogy ez lesz. Talán meg is bántottam őket - bár ezt nem hiszem. De akár meg is tehettem volna. Nem. Most csak beleuntak a folytonos NEMbe. Aminek! Már ideje volt.
Más téma. Vettünk anyuval ilyen sminklemosó bigyót, egy olyan IGAZI drágát. Nevet nem azért nem írok, mert nem érdemli meg, hanem mert nem tudom a nevét. De a lényeg az, hogy kicsinálta anyunak is a szemét, meg az enyémet is. Szörnyű. Viszket és éget, hámlik is, teljesen ki van száradva - mármint ez mind a szemhéjra vonatkozik. Nem a szemgolyóm hámlik. Világos. Be kéne kenni.
Na és persze másom is fáj, de azt most nem fogom közölni. Nem is fáj, hanem zsibbad. Szar. Utána olvastam... " A kiváltó ok gyakran cukorbetegség vagy mértéktelen alkoholfogyasztás" Ó. Ez mindenképp ijesztő.
Mellesleg még csomó más, feltételezhető okot leírt (mint pl. sok gépelés -.-),de sokkal jobb ilyen ijesztő dolgokkal foglalkozni. Jaj, nem vagyok normális, tudom.
Utolsó kommentek