A többiektől szép az élet
Méghozzá tőlük többiektől! Ajh... Hogy mennének a fenébe. Náluk még a Nap is süt. Havasak a hegytetők! Hullámzik a tenger... PIROSAK a levelek. Pirosak, konkrétan. Múltkor felhívták a figyelmemet, hogy idén valahogy hiányzik az őszből az a konkrét piros szín. És tényleg. De ott. Az az igazi. És a frutti di bosco. Meg a stracciatella. Hmmm.
Fáradt vagyok. Olyan: igazán! Kellemesen kellemetlenül. Szóval jól éreztem magamat, miközben a fáradtság szintjére redukálódtam, de rohadtul kellemetlen, hogy holnap ismét fél hatkor kelhetek. Pedig fel fogok. Nem akarok senkit se ijesztgetni, deee... bizony fent leszek. Baromira fent.
A kivitelezésben még bizonytalan vagyok, de semmi gond. Lehet ráérek háromnegyed hatkor is felkelni. És, ha úgy vesszük... az sokkal barátságosabb.
No de. Van olyan is, hogy holnap! Ki gondolta volna. Holnap-holnap. Még mindig ma van és ez engem mégis baromira nem érdekel. Ez a szomorú. Meg az, hogy nincs egy rendes táskám. Meg egy rendes csizmám. Meg egy rendes kabátom. Meg egy rendes...
Mért kell mindig ide kilyukadni?!
Jó. Szóval. Megint kirándulhatnékom lett. De nem csak ilyen pipotya sétafikálós kirándulhatnékom, hanem erdőben mászkálós, vizes avaron elcsúszós, meredek-lejtő hódítós kirándulhatnékom. De ilyenre egyrészt nem jön el velem senki (most kell sajnálni), másrészt nem tudom hol van ilyen, lehetőleg elérhető helyen, harmadrészt pedig, nincs is nagyon időm rá. Egyébként: minden stimmel.
A feladat adott. Több feladat is adott, körülbelül még egyet sem találtam, amit csont nélkül teljesítettem volna (de tényleg... én mindenben vétek valami hibát. lassan ráfoghatom, hogy szándékosan, annyira következetes vagyok). De sebaj. Helyet még akár találhatnék is (google is our friend), időt is szakíthatok, ha nagyon akarok. De. Mindegy. Ebbe most nem megyek bele.
A szél mindig szállítja a lelket
Lengeti, mint a fehér lepedőt
Utolsó kommentek