Most visszaolvastam és azért felhívnám a hallgatóság (olvasóság) figyelmét, hogy az előző bejegyzés utolsó bekezdése erősen feltételes módban akart íródni, ehelyett finoman lett csak feltételes. Magyarul: nem mentem lakásra. Mentem volna - nem mentem. Világos.
Hogy mért nem, arra sok magyarázat adható, mondhatnám, hogy győzött a józan ész meg hasonlók, de nem igaz. Haza kellett jönnöm, ez volt az igaz. Reggel órám volt - ez is igaz. Meg az is, hogy végül nem mentem be rá. Konklúzió: mehettem volna lakásra.
Mindegy, váltsunk témát. Váltok. Kezd elegem lenni a férfiakból. Úgy kivétel nélkül, de általánosságban. Rohadjanak meg. Például. Ezzel csak az a baj, hogy megint el fogom kezdeni a szemétkedést és akkor megint ugyanott fogok tartani, mint eddig. Eddig hol tartottam? Sehol.
Tényleg... lehet környezetemnek nem tűnt fel, de mostanában próbáltam és valamennyire sikerült is visszafognom rohadék énemet és mondhatni kedves lenni az ellenkező neműekkel. Jelentem, sikertelen expedíció. Ha rendes, kedves vagyok, leszarnak. Semmibe vesznek. Nem érdekes. Bezzeg amikor köcsög vagyok, akkor le se lehet őket vakarni.
Tudom-tudom. Ez fordítva is igaz. Asszem lemondok az arany középútról, az úgyis olyan idealista elgondolás. Nem tudom. Nekem még egyik párosítás sem jött össze. Ellentétek sem vonzzák egymást, semmi. Volt, hogy szemét voltam és szeméttel próbálkoztam - halott ügy. Volt, hogy szemét voltam, a másik nem - esélytelen. Volt, hogy kedves voltam és egy szemét dögöt találtam - nem foglalkozott velem. Kedves voltam, kedves jött? ESÉLYTELEN.
Szóval a francbais.
Utolsó kommentek