Ez a tegnap este brutális volt.
Részem volt egy gyors lefolyású depresszióban, de utána tömény agybaj keletkezett. Nagyon durván. Még sosem voltam virtuális partyban... Igazából majdnem hogy jobban éreztem magamat, mint egy igaziban. Kis túlzással. De most tökre olyan, mintha tényleg megtörtént volna és így meg nem annyira pocsék érzés, hogy mi nem voltunk ott. Ahol Ő(k).
Hopp. Nem tudom mit vártam tőle eeegyébként, még mindig nem, mert miből gondolom, hogy ő nem olyan, mint a többi (többi = negatív többi). Biztos abból indultam ki, hogy azon a tájon csupa rendes férfi él, mondjuk többnyire ezek általában a rokonaim. Dee... na mindegy. Nem mindegy. Olyan jól esik erről beszélni. Olyan érzés, mintha lenne miről. Paff.
Nem, inkább mégsem jó érzés, mert mindjárt megint magamba fordulok. És az nem olyan kellemes érzés egyébként, mondhatni kissé undorító a belső szerveimnek köszöngetni.
De az álmom jó volt. Mintha az lett volna. Szarakodik a netem. Ez meg nem olyan jó. De igazából ez most annyira lényegtelen.
Ójaj, hová tűnt a hét eleji tömény optimizmus s jókedv? Ha valaki megtalálja, hálám egy darabig üldözni foga, a sírig azért nem... Spórolnom kell a hálámmal, luxusterméknek számít. Jutalom az viszont jár érte... nem, nem pénzjutalom, nincs pénzem, spórolnom kell. Kedves az lehetek... egy darabig, sokáig nem vagyok képes rá.
Utolsó kommentek