Féééérfiak.
Meg nők. Meg a franc essen mindegyikbe. Belém is. Mindenkibe, kivétel nélkül. Mert mindig ezzz van, hogy Xnek Y kell, Ynak Z, Znek meg tuti valaki egészes más. És mégis mindig én érzem magamat A Rohadéknak. Y-nak.
Én azt hittem, hogy ez már le van rendezve :S Erre jön most ez a... ez az üzenet. Ilyen érzelem-bevallós. Kicsit. És akkor én most valljam be azt, ami egyértelmű, hogy felejtős ez az egész eset nagyon-nagyon-NAGYON! Miközben!!! Várnám, hogy Z foglalkozzon velem. De most vezettem le, hogy Znek sem Y kell. Akkor mért nem X? De X akkor sem, ha Z nem. Ez a baj.
...X...Y...Z...
Válaszolnom kellene. Igen. De nem megy ez, most nem állok a helyzet magaslatán. Éppenséggel a helyzet völgyében állok, de nagyon. Szánalmas kis gombóccá gömbölyödtem és még mindig nem bírtam kiegyenesedni. De tényleg. Annyira szánalmas.
Lehet, hogy Z-t is ilyen kellemetlen helyzetbe hoznám, ha írnék neki, mint engem X.
Utolsó kommentek