Huncutul mosolyogtam a buszon hazafelé. Nem tudtam, hogy ilyesmire képes vagyok. Leheletnyi örömömet egy utastársamnak köszönhettem, aki kissé odébb, szemben ült velem jó darabig. Egyből érzékeltem, amint felszállt. Nem volt nehéz, mivel a sok-sok halálra unt fej közül azonnal kitűnik, ha valaki élő jelenik meg.
Eleinte csak azon szórakoztam, hogy azt csinálta, amit én szoktam, vizsgálgatta a népet és jókat mosolygott magában. Aztán észrevette, hogy észrevettem. Egyből feltűnt, hogy Francesco Tottis szemei és Bruce Willis mosolya van. És meg kell, hogy mondjam, amikor Francesco Tottisan néznek, valamint Bruce Willisesen mosolyognak az ember lányára, az felettébb kellemes tud lenni.
Aztán leszállt. Biztos nekem nem volt Sarah Jessica Parker-es mosolyom.
Mintha az előbb még akartam volna valami hülyeséget mondani, de már nem akarok.
Utolsó kommentek