Óhogyaza...!
Picit azért megnyugtat, hogy nem csak én egyedül stresszelem magamat az időjáráson.
Nem, nem nyugtat meg. Mert ha csak én tenném, az azt jelentené, hogy nem olyan súlyos a helyzet. De az! Vagy nem? De igen. Francba is. Havas eső meg anyámkínja.
A holnapi nap kérdéses. Igazából ha nagyon őszinte akarok lenni és most mintha kedvem lenne nagyon őszintének lenni (még csak nem is kicsit, hanem nagyon!), akkor bevallom, hogy kapóra jön nekem ez az ítéletidő. Valójában csak jó kifogás... Még reggel, amikor nem esett, esküszöm, kedvem is lett volna találkozni vele. De így?! Elment az élettől is a kedvem (hazudok, hazudok!).
Ma majdnem meghaltam a buszon. Nem fejtem ki, nem haltam meg, így már lényegtelennek is tűnik az egész. Álmos vagyok. Fázom. Ennyit nyavalyogni, te jó ég.
Utolsó kommentek