- Szeretnék szerelmes szenni. - mondta Colin. - Szeretnél szerelmes szenni. Ő item szeretne szerelmes szenni. Mi, ti, szeretnénk, szeretnétek szintén szerelmesek szenni...
Szakadatlanul szakad az eső. Azt hiSZem, ma van a SZö betű világnapja. De igazából, úgy istenigazából... Nem lett volna ez egy roSSZ nap. És végtére is, ha mondjuk múlt hét SZerdához viszonyítom, akkor egy pompás napon vagyok túl. Minden relatív.
SZeretnék vicceset írni, lelkeset, boldogosat, de valahogy nem jön össze, sajnálom. Pedig a SZándék meg van és ugye a szándék a lényeg? Legalábbis hasonló... Valahogy nyomasztanak az emberek. Mondjuk nem is igaz ez teljesen, mert pölö reggel a héven baromi jól szórakoztam. Igaz, igaz, az fruSZtráló, hogy beleállnak az ember szájába, de fogjuk rá, hogy valóban nincs hely. Az viszont megmagyarázhatatlan számomra, hogy miért kell tíz centiről az ember lányának a képébe bámulni.
Ezt szerintem már kifejtettem, lehet nem itt, de szerintem mégis csak. Valami olyasmivel példálóztam, hogyha teszem azt Benjamin Siksou állna mellettem, akkor én is megbámulnám. De nem teszi. És én sem vagyok B.S. Nem is szívesen lennék azt, hogy nagyon őszinte legyek.
Mindjárt itt a hétvége. Mindjárt itt a vizsgaidőszak. Mindjárt itt a tél. Mindjárt itt a karácsony. Mindjárt itt az újév. Mindjárt itt a tavasz. Mindjárt mindjárt megőrülök.
Bárcsak. Milyen vicces lenne. Egyszer úgy szeretném, csak egy kicsit, nagyon normálisnak érezni magamat - persze úgy, hogy közben nem vagyok az. Ehelyett? Folyton nem normálisnak érzem magamat és sajnos nagyon is az vagyok.
Gondolom én. Aztán lehet pont most vagyok az előbb óhajtott állapotban. Tényleg. Honnan is tudhatom, hogy akkor most tényleg normális vagyok és nem normális szeretnék lenni, vagy nem vagyok normális és csak normálisnak érzem magam? Hm. Tudom-tudom. Hiába áltatom magamat. Az általános dolgokat tekintve, nincs mese, igenis beszámítható vagyok.
Van olyan, hogy komment. Ha valaki nem értene egyet ;)
Említettem már, hogy a Glamour az mekkora egy szenny? Kövezzenek meg érte, de én tegnap "kiolvastam" és baromira felháborodtam, hogy ezért valaki hajlandó "CSAK 365 forint"-ot kiadni. Háromszázhatvanöt forint. Elmondjam, hogy az mennyi? Egy fél literes üdítő meg egy csoki és máris sokkal, de sokkal értelmesebb dologra költöttem a pénzemet.
Merthogy semmi értelmes nincs benne. Persze kritikus vagyok, talán túlságosan is, de nem tudom mi olyan nagyszerű benne. Glámúr-napok, azt se tudom, hogy kinek a pénztárcájának vannak kitalálva. No mindegy, megint csak az irigység, biztos ez a bajom.
Én felkelünk, te felkeltek, ő felkelnek, mi, ti, ők, kelek, kelsz, kel, szerelem kell. Ki akarsz jönni a pohárból?
Utolsó kommentek