Time means nothing.
Kicsit nem tudom mi van. Jogosan érhetne a vád, hogy sosem tudom mi van, de most másról van szó. Illetve nem biztos, talán csak azt hiszem. Tényleg más lenne, vagy ugyanaz, mint mindig, csak próbálok valami értelmet belemagyarázni?
Fú, ez most nekem is sok. Illúzió.
Majd még jövök, mert most nem tudom összeszedni magamat.
They will never believe me If I give my word to itI have the clue I have the means I have the word, but I don't…
Most sem lettem összeszedettebb. A lényeg, mert lényegnek kell lennie, hogy a legszívesebben most azonnal kiköltöznék egy lakatlan szigetre, laptoppal és internet hozzáféréssel természetesen. Nem kell tisztáznom a gondolataimat, csak elérhetetlen szeretnék lenni fizikailag. Hogy senki még csak ne is gondoljon arra, hogy esetleg lehetséges, hogy találkozzon velem.Nagyon - nagyon - nagyon! Antiszociális vagyok. Tudom, érzem én is és jónak sem tartom, de nem tudok egyébként mit kezdeni a helyzettel. Egyszerűen kész, ennyi, blokkolta a rendszer a hozzáférést a ?lelkemhez. Sosem volt hozzáférés, de most beindult még egy védelmi rendszer. És rohadjak meg, fel sem akarom most már törni.
Ez hazugság.
Nem, nem az. Nem tudom. Végülis, minek. Mért én? Mi közöm van hozzá...
Kezdek ideges lenni. Van egy olyan érzésem, hogy ok nélkül.
Körülbelül tíz hónapja ugyanazt írom ide minden egyes alkalommal. Bámulatos, szánalmas. Nevetséges, fantasztikus. Ha belegondolunk, mondjuk vegyünk csak átlagosan havi tíz bejegyzést, az száz alkalom. Száz! Százszor képes voltam újra és újra ugyanazon rágódni. Relatív ismétlés nélkül. Ez azért teljesítmény.
Utolsó kommentek