Át kell értékelnem az életemet.
Tényként kezeli mindenki, hogy az emberek haláluk után válnak igazán elismertté. Általánosságban. Van, aki akkor sem. És van olyan, aki félhalálában is! De tényleg! Igazán! Tutira!
Érdemes kipróbálni. Nem is kell igazán majdnem meghalni, csak elég úgy érezni és nagyon sajnáltatni magunkat. Tökéletes recept. Nekem bevált, pedig nem ezzel a szándékkal tettem. Én spec tényleg azt hittem, hogy meghalok. Na jó, ezt nem hittem. Csak érzékeltem, hogy borzalmasan szarul vagyok.
Még mindig egyébként, köszönöm a kérdést.
Viccet félretéve, nem tudom mi van. Olyan érzés... Elmondom milyen érzés. Sokszor volt már velünk ilyen sajnos. Mint egy buliban... Frankó kis buliban, pasik, csajok, nézelődsz, nézegetnek, hellósziaszevasz... És ott állsz a falnak támaszkodva hajnali fél négykor, ott állsz, körülötted tömeges gyerekgyártási folyamat imitálása, de te állsz egyedül és nézel ki a fejedből, hogy megintmitisvártamettőlapéntekestétől... És olyankor már majdnem mindegy ki, csak álljon szóba veled. És jönnek is. Olyanok, akiknek már csak a selejt marad. Na ilyen érzés.
Mintha most már jó lennék én is, nyár vége, csak el tudjunk számolni valakivel.
Lehet, hogy nincs így, de ilyen érzés.
Utolsó kommentek