Jéé, július van. Észre sem vettem... az elmúlt napokban kijött rajtam a félévben elfojtott stressz és minden hozadéka, minden mocsok, gusztustalan gennyes sötét gondolatok, keserűség, kitörés utáni vágy. Huhh, megpróbáltam egy mondatba belesűríteni, egyrészt, hogy hatásos legyen, másrészt ne kelljen jobban boncolgatnom a hangulatot.
De nem volt rossz kedvem, csak megint próbáltam egy kommunikációs szakadékot kialakítani magam körül, valamiféle fedezéket, ahonnan látok mindent, de nem kell részt vennem semmiben. Picit még mindig tart, de már jövök belőle kifelé, ma már utcára is léptem, ma már vettem is egy klassz kis pulcsit magamnak ezer forintért, ma már tudtam örülni annak, hogy süt a Nap.
Tegnap este megint szúnyogot üldöztem, de annyira bosszantó, nem is nálam jönnek be, csak mivel én vagyok fent talán a legtovább, nálam van a legvilágosabb és mindegyik nálam köt ki. És akkor jönnek az üldözéses jelenetek, fúj, undorító mutáns-szúnyogok, olyan nagyok, hogy az nem igaz. Egyébként ez a fényre jön a szúnyog szöveg hülyeség, legalábbis ezek a mutánsok bementek a televízióm mögé, amely hely nem éppenséggel a világosságáról híres.
A tegnapi az ablakon kötött ki, kicsuktam, de rájöttem, hogy akkor nem kapok éjszaka levegőt, úgyhogy mégis kinyitottam és rákentem az üvegre, iiigen, részletezem még tovább, ha szükséges. Undorító, undorító!
Holnap be kéne mennem munkát intézni, de sehogy sem állok vele sajnos, mármint az előkészületekkel, mindegy. Nem mindegy. Majd valahogy elintézem.
Utolsó kommentek