Na igen, buli kipipálva, szörnyű volt, komolyan mondom, nem tudom miért, mindig ilyen szokott lenni de mégse. Válogatott seggfejek támadták be a helyet, válogatott kretének, gusztustalan undorító, áh, nem tudom elmondani.
De mégis jó volt, eeegy szemszögből nézve, de csak egyből. Méghozzá a sajátomból. Igen, de a sajátomon belül is több szemszög van, van a bulizási lehetőségnek, a társaság minőségének és a saját személyes érzéseim alakulásának a mérése. Meg még lehet van más is, de így hirtelen ennyi jut eszembe.
Na és ki lehet találni nagyon könnyen, hogy a saját személyes érzéseim alakulása nagyon jól alakult, legalábbis a vártnál sokkal jobban reagáltam egy várható eseményt, azaz sehogy. Tudom, most is értelmes vagyok, mint mindig, de kicsit hű. Furcsa. Furcsán furcsa. Nem. Nem fontos. Tényleg nem.
És igen, igazából ez az, amit akartam, kimondva, kimondatlanul. És olyan jókor jött. Olyan jókor, amikor már elvileg halott ügy volt az egész. De nem, megjelent és teljesen jól alakultak a dolgok. Csak eszembe jut az a fej és repkedek a szobában. Kis túlzással. Elég nagy túlzással. Nem repkedek, csak jól esik. Felettébb jól.
Holnap nem leszek, hétfőre nem ígérem magamat, de bármi előfordulhat. Bármi. Bárki. Hű.
Utolsó kommentek