Mindig van egy pont...

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont.

Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Utolsó kommentek

Nem Ezt Írnám

2009.05.26. 20:13 MaNGo

Nem vagyok őrült. Csak vasárnap van időm rendezni a gondolataimat. Megőrjítenek a vasárnapok; s ugyanakkor érzem, hogy vasárnapok nélkül nem tudnék élni...

Ezt az idézetet vasárnapra tartogattam, de mégis most került elő, mert vasárnap nem leszek. Jövő hét vasárnapig meg úgyis elfelejteném, úgyhogy most van itt és kész. Ez is ugyanonnan van, mint a többi. Lehet, hogy még egyszer sem írtam le, hogy honnan, de akit érdekel, az megkérdezi. 

Olyan érzésem van, mintha bunkó lennék, pedig lehet tényleg. 

Egyébként nem, csak tanulás helyett minden mást csinálok (mint mindig). Most is ezt írom, ahelyett... ahelyett, hogy nem ezt írnám. 

Megállapítom, hogy furán néz ki a halvány lila szakadt toppom meg egy narancssárga kisgatya pizsi gyanánt, de igazából nem érdekel, nem azért írtam. Csak úgy meg akartam említeni. Az előbb becsuktam az ablakot, mielőtt elmentem volna zuhanyozni. Milyen elővigyázatos. Pedig igazán beugorhatna rajta valaki, elrabolhatna és elvihetne innen nagyon messzire és ha lehetne ez a valaki kísértetiesen hasonlítson az én férfiideálomra, köszönöm.

Vagy minimum az a haj...

Nem tudok betelni vele! De mi van velem, könyörgöm. Ennyire nem akarok tanulni? hogy folyton, komolyan, ez már beteges, az a HAJ jut eszembe. Persze vele együtt, de úgy konkrétan a haja miatt. Egy jól eltalát kép miatt. Az az egész... de mégiscsak a haja... na ne már, nem bírom elvonatkoztatni...

Összeszedem magamat, ígérem.

Holnap szóbelik, remek. Csak már lennék túl rajtuk. Sitty-sutty, ahogy eddig. Borzalmas egyébként, hogy folyton csak a holnapot várom. Jó, néha azt akarom, hogy megálljon az idő, de azt úgyse fog, úgyhogy akkor már haladjon. Mit csinálok? Mit csináljak. Semmit. Semmit se. Tényleg.

Jelentem, a gondolatelterelő akció relatív sikeres (volt). Már nem érdekel. Nem érdekel annyira. Alapjáraton persze igen, de erről nem tehetek, és ellene se semmit. De már nem úgy jut eszembe, mint eddig. 

Mert eddig hogy? Először úgy, mint megszerzendő terület, aztán mint megszerezhetetlen terület és most, tádáám, mint az a terület, amit jóól meg kell szívatni, csesztetni és ennél sokkal kevesebbet foglalkozni vele. Na mindegy, ennyi.

HolnapHolnapHolnap!

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vanegypont.blog.hu/api/trackback/id/tr501145500

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása