Nem tetszenek az utóbbi bejegyzéseim. Olyan semmilyenek, semmi szaftos, virágnyelves, "csak két ember érti" megjegyzések...
Jókat álmodtam. Az egyikre picit emlékszem, a másikra egyáltalán nem, csak villanások vannak, meg érzések, hogy jó volt. Ennyi.
Most viszont kezdem saját magamat felidegesíteni, hülyeséggel, de pont ez benne a bosszantó... Nem is értem, miről beszélek. Hogyan is fogalmaztunk... féltékenység, de csak fejben. Na most ez sincs, volt, de elmúlt. Elmúlik az ilyen? Biztos, mert megtette. Vagy csak azt hiszem, ez is lehet.
Tovább nem tudok várni, most már megteszi bármi, ilyesmit ordibál itt nekem Ákos és nem értem mért ordibál, amikor felfogom akkor is, ha halkan mondja. Mondjuk lehet nekem kellene lehalkítanom, de akkor is... Most mért érzém úgy, hogy igaza van -.-
Amúgy az a baj, hogy nincs ami vagy inkább aki lefoglaljon, mert ha lenne, akkor nem foglalkoztatna ez a baromság sem és minden szép és jó lenne, nem ilyen bonyolultan egyszerű, egyszerűen bonyolult és különben is, csak én csinálok belőle ügyet, mert mindenki tisztában van vele, hogy mennyire rohadtul nem hatja őt meg a dolog. Vagyis én.
De nem baj, most már jobb. Egy picit. Annyira picit, hogy ezt már nem is lehet érzékelni, tehát ugyanolyan, mint volt. Végülis rossznak nem rossz, csak furcsa és wááá. Ha ezt tudom, hogy ilyet hoz ki belőlem, hogy ha... de hát tudtam, hiszen mindig ilyet hoz ki belőlem, tudnám mit csodálkozom.
Nem fontos. Igazából az. Vagy... nem is ilyen egyszerű, hogy fontos vagy nem fontos. Csak foglalkoztat... van új idézet!
Nem értem. Naiv vagyok. Nem értem. Ha a lényegre figyel, nem éppolyan, mintha a lényegtelenre figyelne? Akkor már figyeljen a lényegre. Ha már amúgy is figyelnie kell.
Ez nagggyon tetszik, de van még egy és akkor mára be is fejezem, mármint az idézést, utána folytatom az abszurd gondolatmenetet, aminek nincs se eleje, se vége, se értelme, se... na de idézetet ígértem.
Azért szeretlek, mert elviselsz. S én csak azt szeretem magamban, ami elviselhetetlen. S te épp azt viseled el.
Ez nem tudom másnak mond-e valamit, nekem mindenképp, mert akár én is mondhatnám. Ennyi, igazából most vagy érti valaki, hogy mi ebben a lényeg, vagy nem, megmagyarázni nem fogom.
Az a helyzet, hogy rövid időn belül kéne valami gondolatelterelést találnom, aztán tök jó... Persze tudom, hogy ez nem ilyen egyszerű, nem is volt kedvem ezt leírni, csak le kellett írnom, mintha lenne értelme. Baromság. Nem, nem hinném el neki, hogy ha elém állna és azt mondaná, hogy NA!, de nem is ezt akarom, nem akarok én semmit, semmi komolyat. Csak azt, hogy... ne egy legyek a sokból. Valami kis elismerésre vágyom, ez most hülyén hangzik?
Igen.
Nem, ez a nap sem az, amikor megváltom a világot és meg tudom fogalmazni rendesen, hogy mit szeretnék, de szerintem már körvonalazódik. Haladás.
Utolsó kommentek