Valamit, valamit, valamit nagyon akartam ide írni!
És eszembe is jutott.
Idestova X éve (ha a hasamra ütök, azt mondom kettő, szóval legyen annyi) (X=2) majdnem minden nap, de átlagosan heti 7-8szor biztosan - s ha ezt összeszorozzuk, ne vegyünk egy hónap nyári szünetet, akkor 48*7,5=360*2=720, HÉTSZÁTHÚSZ alkalommal törtem a fejemet valamin, aminek kizártam, hogy lenne bármi értelme. NINCS! Két nyüves éven keresztül nem jöttem rá a nyamvadt találós kérdés megfejtésére?!
Ilyen nincs. Ma hazajöttem zaklatottan és követeltem családom tagjaitól, hogy bizonyítsák be, hogy hülye vagyok, amikor nem, és hangzatosan elcsicseregtem az agyamba vésett szavakat nekik is, többféleképpen szétválasztva, más-más szavakra helyezve a hangsúlyt, két évnyi próbálgatásaimat két percbe sűrítve, ezzel is előnyt adva nekik - nosza, rajta, rajta, bökje ki valaki a megfejtést s végre szégyenemben elvonulhatok.
De a házra csend borult. Enyhe túlzással. Mondtam, csak mondtam, mint egy elmebajos, mondogattam a találós kérdést, gúnyosan, cinikusan, érezzék ők is, hogy ennek semmi, de semmi értelme és mégis, mégis mindjárt beleőrülök, hogy nem jövök rá hétszázhúsz alkalom után sem!
Modern család. Laptop. Google. Klaviatúra. Már táncolnak is az ujjak a billentyűkön, már bepötyögve várnak az enterre vészjóslóan nyugodtan álló karakterei a találós kérdésnek, mintha ezzel is az idegösszeroppanás szélére akarnának tuszkolni, s óó a pimaszok, mennyire közel állnak céljuk megvalósításához.
Elöl megyen fényeske, utána megy fehérke, fel van a farka kötve. Mi az?
Ezt emészteni kell, ennek meg kell adni a meg nem érdemelt tiszteletet. Két év, hétszázhúsz alkalom. Fényeske, fehérke, meg a farka. Kegyelmezz, kérlek, kegyelmezz. Leblokkol, megsemmisít még így is, hogy már tudom a megfejtést. Ahogy megláttam a megoldást, ahogy elolvastam, ahogy a fejemben a betűk egymás mellé pakolása értelmes (!) szavakká olvadtak egybe, ahogy egy "tejóég" hangtalanul hagyta el számat, térdem összeroskadt, szemem elhomályosult, szám kiszáradt. Két év, hétszázhúsz alkalom. Örökkévalóság.
Tű és cérna.
Nekem fájt. Másnak nem fáj? Más nem érzi ezt az agyi ürességet, ezt a szánalmas erőltetettséget, a fényesKÉT, fehérKÉT meg a farKÁT, mely fel van kötve és más nem kötné fel magát vagy inkább azt az illetőt, aki ezt az abszurd baromságot kitalálta?!
Ki kell pihennem ezt a megrázkódtatást.
tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna-tűéscérna
Nehezen fog menni.
Utolsó kommentek