Kevés idő alatt történt sok minden. Sok minden rossz. Sok szomorú. Sok kellemetlen. Volt sok-sok sírás, nevetés kevésbé, de az is akadt. Volt itt minden, aminek nem kellett volna lennie.
De menni kell tovább, úgyhogy megyünk, nem állunk meg. Igazából olybá tűnik, mintha az élet állna meg körülöttünk, így meg elég macerás a haladás, nem hiába topogunk egy helyben. De ezzel nem vagyunk egyedül. Csak ez pont, hogy nem vigasztal.
Az idegeskedésen már túljutottam, most inkább csak csendben figyelem, hogy mi fog ebből az egészből kisülni. Mikor mondják azt, hogy VÉGE, ennyi volt, és ha kimondják, akkor mi fog történni. A maga módján ez egy igen érdekes szituáció. Csak esetleg jobban esne külső szemmel figyelni a történéseket.
Aztán most meg rosszul érzem magam, de egy húsz perc múlva el kell indulnom és körülbelül fél7kor szabadulok. Sebaj, ezt is túlélem. Holnap meg két sulim is van. Azt is túlélem. "Á'm ö szövvávör"
Utolsó kommentek