Egy kicsit elfáradtam. Nagyon elfáradtam. Viszonylag elfáradtam. Eléggé elfáradtam.
Teljesen mindegy hogyan mondom, hulla vagyok. Agyilag is le lettem fárasztva, sőt, inkább csak úgy, a szemem is kifolyik, nagyon fááj, legszívesebben becsuknám és fel sem kelnék holnap reggelig. És igazából az a szomorú, hogy ebben senki sem akadályozna meg, mégsem mozdulok.
Nem volt rossz nap.
Jó sem.
Meggondolom én ezt az alvástémát.
De rájöttem, hogy lusta vagyok hajat mosni. Pedig fogok, csak hát ezért nehéz rávennem magamat, hogy becsukjam a szememet és Zzz. Nem, ez nem igaz. Ezt befejezem és be is csukom egy picit a szememet.
Na jó, nem problémázok tovább ezen.
Elmesélem inkább azt, hogy van itt nagy-nagy hó, és amikor ilyen nagy-nagy hó van, evidens, hogy a busz késik. Nem tudom kinek evidens, de hát mindig ez van. Direkt előbb elindultam, a reggelimet út közben fogyasztottam el, hogy nehogy a nagy csúszkálás miatt lekéssem a buszt. Harmincra értem a megállóba és gratuláltam magamnak, ugyanis a busz csak harminchétkor jön - ELVILEG.
Huszonhárom perc után jelent meg a sárga jármű és kárpótlásul még csak forró csokit sem adtak.
Felháborító.
Utolsó kommentek