Tessék örülni, átraktam a számokat. Akinek nem tetszik, kapcsolja ki. Micsoda egyedi megoldásokkal tudok szolgálni (...).
Nah, hát mit várunk egy szombattól? Nem történt semmi. Takarítottam. Meg végül csak sikerült festenem. Természetesen nem tetszik. Innen elég messze van, ahogy itt ülök és innen egész türhetően néz ki. Családban mindenki kezdte, hogy "jajjj, de jól nézne ki a szobámban, fúj, az egy csótány, vidd innen!"
Igen, van rajta csótány, na és? Meg hangya meg sáska? És akkor mi van? Meg egy szájnélküli, kékes hajú csaj. Megesik az ilyen! Legalábbis az én általam készített vásznokon mindenképp.
Nem sikerült még eldöntenem, hogy illik-e a szobámba. Lehet felnyomom a szekrény tetejére, mint a többit, úgy legalább nem látom. Bár azt azért hozzáteszem, hogy jobban tetszik, mint az eddigiek. És ez nagy dolog.
Na mégsem olyan nagy.
Éhes vagyok, az előbb ettem és most jövök rá, hogy mégsem vagyok éhes, csak megszokásból írtam. Ugyanis ilyenkor éhes szoktam lenni.
Még mindig nincs eredmény, és ez engem idegesít vagy zavar vagy annyira zavar, hogy idegesít, esetleg idegesít és ezért már zavar... Nem tudom, a lényeg az az, hogy igazán kijavíthatná már azt a pár oldalt.
...Mert itt vergődöm, mint egy kutya. Mondjuk így még nem láttam kutyát vergődni, ahogy én teszem, vagy lehet láttam, csak nem vettem észre, merthogy rajtam se látszik. Szóval nem fizikai értelemben vergődöm, hanem... lelkileg.
Sosem elég az, ami van.
Utolsó kommentek