Mindig van egy pont...

Érdekes volt. Épp utolsó simításokat végeztem a konyhában és arra gondoltam, hogy menjen a fenébe, én többet nem küldözgetek lelkesen életjelet magamról (noha minden egyes életjelemre eddig reagált, tehát szavam nem lehetne), mikor rápillantottam a telefonomra. Naranccsárga…

Io sopravviveròAdesso ancora come non lo soEz már volt, meg amúgy is, jajhagyjukmáregymástbékén.(ne! ne! ne...)Nem tudom melyik lenne a jobb. Nem tudok már semmit se. Mintha mindig ugyanezt játszanám el... és mégsem. Mi lenne, ha, ha csak úgy, csak úgy egyszerűen. Egyszerűen.…

Annyira nagyon tényleg...Annyira csalódott voltam, hogy az ágyhoz vágtam a telefont - ennek akkor lett volna súlya, ha teszem azt, a falhoz vágom. De nem tettem. Csak a párnák közé, aztán mentem fogat mosni és úgy döntöttem, majd reggel válaszolok. Nagyon rosszul aludtam,…

Most azt próbálom épp kideríteni, hogy miben más, mint a többi száz. De az is lehet, hogy mindjárt úgy döntök, hogy nem érdekel. Vagy úgy, hogy nem is más, mint a többi. Vagy úgy, hogy hiába más, én nem vagyok az. Akárhogy dönthetek. És én döntök.