A főnököm. Nem a főnököm. Amúgy. Csak annak nevezem, de egyébként semmi köze hozzám. Jó, biztos ki tudna rúgni, szóval mindenképp feljebbvaló. Mondjuk az én beosztásomnál nem nehéz feljebb valónak lenni.
Na de ő. Hát kérem tisztelettel. Nagyon gyanús. Vagyis én lehetek gyanús neki, mert folyton gyanakodva néz rám. Pedig én aztán. Jó kislány vagyok. Lehet ez a problémája.
És olykor felveszi a szemüvegét, amögül is gyanakodva tekintget körbe, megy egy kört és tádám. Néha el is tűnik kis időkre.
Ing. Szemüveg. "Ártatlan" külső, gyanakvó tekintet.
Ez még így leírva nem tűnik elégnek ahhoz, hogy én Superman-re asszociáljak, de élőben higyjük el, hogy teljesen olyan megjelenése van.
Na meg az eltűnések. Majd megfigyelem hátha átüt az ingjén a kék kezeslábas. És akkor. Nem tudom akkor mit csinálok, ha igen. Valószínüleg semmit, legfeljebb leírom ide és örülök magamnak.
Utolsó kommentek