Megint változott a helyzet. Az van, hogy lehet most már én is elhiszem a hazugságot, amit mindenki másnak mondunk a szituációval kapcsolatban. És ez így """vicces""".
Egyébiránt van munkám. Egy olyan munkám, amit nem gondoltam volna, hogy megkapok. Mert ugye nincs tapasztalatom, nincs úgymond semmim, csak én vagyok és a képességeim, amikkel még én sem vagyok teljesen tisztában. De az a helyzet, hogy baromira büszke vagyok magamra, amiért ezt a kiszavazós valóságshowt végigcsináltam, mi több, az egyik nyertes én lettem. Persze ez nem jelenti azt, hogy nem vagyok beszarva tőle, de ez megint más téma.
Visszamentem fészbukkra. Miért? Csak. Hogy úgy tűnjön, mintha minden rendben lenne. Embertársaim iránti érzelmeim tényleg rendben vannak, már nem utálom őket és nem sűrítem beléjük a negatív gondolataimat sem. A személyes kontaktussal még azért akadnak problémáim... csak 1-2 (2) személyt engedek gond nélkül bele a képzelt védőburkomba, a többiek elégedjenek meg azzal, hogy ott vagyok fészbukkon. És megelégednek vele igazából. Ami azért egy hangyányit szarul is érint.
Írtam olasz barátomnak is, hogy tudassam vele, a látogatói projektem kudarcba fulladt, úgyhogy ha látni akar, bizony neki kell idejönnie. Vette is az adást, azonnal válaszolt és ismételtelten ígéretet tett, hogy most már aztán tényleg idejön és csapunk egy jó kis hétvégét. Ezt persze időről időre megígéri, úgyhogy túlságosan komolyan nem veszem, de azért jól esik.
És most mennem kell, mert lekésem a buszt.
Utolsó kommentek