Úgy léptem utcára, hogy valami nagyon jó dolog fog velem történni... Ja nem, igazából ez nem pontosan így történt. Úgy léptem utcára, hogy rögtön vissza is jöttem, ugyanis itthon hagytam valamit. De én ilyesmikkel nem foglalkozom, megyek rendületlenül, babonátlanul (??), csak a meleg készített ki meg az, hogy noha kellemesen fújdogált a szél (ne árnyaljunk, fújt az rendesen, nem csak -dogált..), attól tartottam, hogy kifújja kezemből a puskát.
Mert én ilyen közveszélyesen lépek utcára.
Mert még át akartam nézni, hogy mi merre található benne, hogy aztán a vizsga közben ne tévedjek el (nagyon).
De nem ez a lényeg. Lényeg igazából sosincs, csak mindig kizárom, hogy ez sem az. De ilyet már említettem valamikor régen egyszer talán. Fel vagyok húzva.
Meleg van.
Szóval utcára kiléptem, elindultam, mentem, jött minden időben, busz, villamos, busz... vagyis rossz a sorrend: busz, busz, hév, villamos. És közben be voltam fosva, nem szó szerint, átvitt értelemben, a vizsgától. Mert ez azért elvárás, hogy legendák keringenek egyes tanárokról, hogy mennyire szívatnak.
De aztán jól sült el (az a puska)(várjuk meg az eredményt). Jókedvvel, bőséggel jöttem ki a vizsgáról, mentünk fantasztikusMorrisonskettőbe. Mert kéccázér' van a sör. Ami mellesleg, nagyon mellesleg, mire kézhez kaptam totál meleg lett. De ennek ellenére jól esett (francokat).
És voltak ott sokan-sokan, szimpatikus forma-félék, harmincas átlagéletkorral (jóóaz!) és mind-mind levegőnek néztek, vagy azért ez nem így volt pontosan... Aki nem nézett levegőnek, azt én néztem annak, úgyhogy végeredményben valaki mégiscsak levegő volt... Sőt, mondok jobbat: nem én néztem őket levegőnek, hanem magamat tettettem annak. Tehát mindenképp én voltam a levegő.
Lehet ezért nem vettek észre azok, akiknek kellett volna.
Oké, ez is erős túlzás. Mert akinek nagyon kellett, az észre is vett, csak ennyiben is maradt a történet. De jó volt *sunyin vigyorgós fej*.
Aztán meg átzizzentem Budáára, hogy találkozzam valakivel, akivel még sose tettem azelőtt, ja nem, ez se így volt... Azért mentem át a Dunán, hogy felszedjek egy rokont és őáltala ismertem meg valakit. Valakit, ennyi. Persze örülnék, ha betűvé nővé ki magát, de úgyse fogja, úgyhogy lapozzunk is ezzel a lendülettel..
Na jó, inkább filmet nézek, most ehhez nincs kedvem.
Utolsó kommentek