Most folytatom ott, ahol a legutóbb abbahagytam - egyébiránt hallottam olyan pletykákat, miszerint redbull-vodka is előkerült szombaton... de ez már nagyon kimaradt, úgyhogy inkább felejtsük is el ezzel a lendülettel.
No de nem itt hagytam abba múltkor, hanem Őnála, Ővele, Őőöö... Meg ott, hogy eltűnt. Szépen-csendben, feltűnés nélkül. Igazából nem tudom mért akartam innen folytatni, amikor körülbelül ennyi a sztori lényege és ezt meg már elmondtam... Furcsa, de nem igazán hat meg a dolog. Eszembe jut, nem tagadom. Bánt? Nem olyan mértékben, mint adott esetben elvárnám magamtól. Vagyis ez a jó..! Miről beszélek? Már én se tudom.
Jó, de... Szóval már eltelt iksz hét, ezért nem bánt a dolog, mert alábbhagyott a lelkesedés vele kapcsolatban, nincs meg az a friss élmény mint akkor, mikor hazajöttem és vááá, pörögtem, mint egy búgócsiga... Nem, ez már elmúlt. De az a része a dolognak, hogy úgymond megint nincs semmi, amit várhatok, ami/aki lelkesít, ez így elég elkeserítő, nem? Engem elkeserít. Örülnék, ha mást is elkeserítene.
Mármint mindenkivel a saját ambíció-hiánya tegye ezt, az enyém elég, ha csak engem keserít el.
Persze jól vagyok, tényleg... Csak azért, mégis. Felszínen. Legbelül nem esik jól, valóban... Senki sem várja el, hogy jól essen. Pláne ennyiszer egymás után. Jó, mindegy, hagyjuk is ezt a témát, inkább rákoncentrálok a beadandómra. Aminek egyelőre csak a címét írtam le.
Utolsó kommentek