Ajj.Ajj.
Én itt totálisan bepörgök a jó időtől és egy legény sincs talpon a vidéken, aki ezt fogná és mocskosul kihasználná. De még csak mocsoktalanul SEM. Sehogy. Kájne érdeklődés.
Mellesleg én is látom, hogy az idő most szar. Nem az, csak a ragyogó napsütéshez képest. Egyébként teljesen rendben van az időjárás, úgyis takarítanom kellene. És mindjárt neki is állok, csak még megiszom ezt a bögre teját. De mért fogy ez ilyen gyorsan...?
Teljesen véletlenül észrevettem, hogy beadandó dolgozatot kell írnom. De kivételesen még egészen időben, mert 6.-ig kell leadnom... Időm, mint a tenger. Mivel, ugye, úgysincs egy legény sem, aki lefoglalna. Lefoglalhatna. De egyébként, csak úgy mellesleg, azt kell hogy mondjam, hogy ha tök egyedül lennék ezzel a férfiatlansággal, az a veszélyes gondolatom támadhatna, hogy velem van a baj. De a környezetemben mindenkinél, kis híján mindenkinél ez a helyzet. Ugyanez.
Akkkor meg velem nincs baj. A Világgal. Azzal van. Mindig is tudtam... Csak néha elfelejtem.
Egyébként nem tudom, hogy mért van olyan érzésem mindezek ellenére, mintha valami készülőben lenne. Totál gáz. Tegnap is úgy éreztem magamat, mintha a Világot készültem volna megváltani az öltözékemmel. Közben nem találkoztam senkivel. Nem találkoztam Vele. De nem hihettem azt, hogy valami csoda folytán mégiscsak fogok, mert egy csepp csalódottságot sem éreztem hazafelé jövet. Akkor mi van mi?
Jó, persze nem gond ez, nincs ellenemre, hogy nem esek kétségbe itt a Világ elmutálódásától, mindössze nem értem, hogy mire várok. Mert valamire a nap minden egyes percében várok. Ezt nem tudom elmagyarázni, de folyton olyan érzésem van, hogy "megéri". Mondom, hogy nem tudom elmagyarázni, ne erőltessük.
Utolsó kommentek