Tisztában vagyok vele, hogy ma kedd van, mégis folyamatosan azt hiszem, hogy szerda. Már tegnap is abban a tudatban éltem, hogy kedd van. Nem tudom. Kimaradt a hétfő. Mert vasárnap nem volt hétfő hangulatom, szerencsére.
És így folyton kétségbeesek, hogy "Úristen, már szerda!", aztán utána meg is könnyebbülök, hogy "Jaj de jó, még nincs szerda.". És ez csak azért rossz, mert így van egy olyan téves érzésem, miszerint még rengeteg időm van tanulni, mondván: még csak kedd van.
Pedig ha kedd van, akkor is le vagyok maradva. Sőt. Akármilyen nap lesz mostanában, én szinte biztos, hogy le leszek maradva. Ez jellemző általánosságban a vizsgaidőszakomra, de együtt tudok vele élni - illetve hát kénytelen vagyok. Kicsit be fognak most sűrűsödni a napok és ez vagy jó, vagy nem jó. Abból a szempontból jó, hogy jobbra kapom a fejemet aztán rögtön balra és már túl is leszek a vizsgákon, abból viszont rossz, hogy ugyanennyi időm lesz a felkészülésekre is.
Drága-drága olasz barátom viszont jókor tud újra felbukkanni - ezt most minden irónia nélkül mondom. Kell ez most tőle. Valakitől, nem feltétlenül tőle, de tőle valahogy kiváltképp jól esik. Pedig nem is tesz semmit. Csak van. Beszél, érdeklődik, megnevettet. És közben úgy teszünk, úgy köszönünk el, mintha azt mondanánk: "akkor pénteken üljünk be már egy sörre valahova...!".
És nem ülünk be. Nem találkozunk. Az is kérdéses, hogy fogunk-e még találkozni valaha. Az benne a fura, hogy ő nekem nem potenciális jelölt és ha valaki nekem nem potenciális jelölt akkor általában rohadtul nem tud érdekelni, de ő mégis. Rá lehet fogni, hogy mert külföldi. Meg, hogy olasz. De ez nem így működik. Vagy igen és akkor ez van. De nem érdekel.
Az viszont igen, hogy azt mondta jönne Szilveszterkor, de majdnem tök hiába, mert én biztos nem leszek ott, ahol ők - habár nagyon szeretnék. De feltételezem ezzel egyedül vagyok így és nem vagyok olyan bátor leány, hogy magamban menjek a nevezetes napon szórakozni. És ettől szar kedvem tud lenni.
Utolsó kommentek