Ma ám nagy nap van. Egy éve kezdtem el ide írni - annyira fontos ez, hogy tök véletlenül vettem észre. Úgy érzékelem, nincs jó kedvem. Mármint jó kedvem is lehetne, ha nem lennék szarul. De azul vagyok. Szarul.
Ráadásként ilyen hülye érzések kerítenek hatalmukba, meg nem tudom, csak belegondolok, hogy utcára kell lépnem, vagy csak úgy, céltalanul mászkálnom fővárosunkban (ami gondolat egyébként mindig szimpatikus szokott lenni) és sikítórohamot kapok, kétségbeesek és legszívesebben bebújnék a takaró alá, hogy ne vegyen észre senki se. A másik meg, el kéne intéznem egy telefont, várhatóan olyan egy-két perces hívás lenne az egész, de egyszerűen nem visz rá a lélek, valahogy hasonló tüneteket produkálok, mint az utazás miatt.
Betegségem furcsa tüneteket produkál.
Az a rossz, hogy fáj a fejem a számítógéptől, de muszáj itt lennem, mert a gépen van fent a tanulnivaló. Ja, mert igen, tanulnom kell. Másra sem vágyom ilyen fej- és torokfájás kellős közepén. Egyébként meg nincs is olyan rossz kedvem, mint az elején gondoltam. Csak nyűgös vagyok. Picit.
Utolsó kommentek