2009.12.05. 09:30 - 10:30
2009.12.11. 14:20 - 15:50
2009.12.15. 17:00 - 18:20
2009.12.18. 14:20 - 15:50
2009.12.19. 16:20 - 17:20
2010.01.04. 17:30 - 18:30
2010.01.09. 10:20 - 11:20
2010.01.15. 17:30 - 19:00
Ennyiszer fognak kivégezni. Vagyis: megpróbálják rögtön most szombaton és ha netán nem sikerülne elvéreznem valami csoda folytán (gazdasági és szakmai jogi ismeretek, tehát csoda kizárva), akkor megpróbálkozunk tizenegyedikén egy kis élelmezéstan és gasztronómiával. Ami, lássuk be, még ráadásként érdekesen is hangzik és meglepő módon még érdekes is, na de ezáltal előrevetíti az áldozatnak (jelen esetben: nekem), hogy tizenötödikén beülhet számvitel vizsgára. Továbbá, túlélése esetén egy könnyed tizennyolcadikai vendéglátó ismeretek, tizenkilencedikén turizmus gazdaságtana, csak, hogy még véletlenül se unatkozzunk.
Nem is folytatom (jön plusz még két vizsga a fentebb jelzett időpontokon kívül. eddig azt hittem 11 vizsgám lesz, de most lett világossá számomra, hogy "csak" tíz.).
Ma sűrű napom volt. Felkeltem korán, viszonylag korán, beültem a kocsiba és néztem ki a fejemből. Aztán hasznos dolgokat is csináltam, például szépen mosolyogtam ázsiai barátainkra és kommunikáltam egy vadidegen emberrel kocsikon keresztül. Nem, ezek mégsem a hasznos dolgok voltak. Hasznos talán az volt, hogy... nem, talán nem is csináltam semmi hasznosat.
Voltam Kismaroson, jut eszembe. Kismaros európai falu. Bocsánat: Európai Falu. Nem volt térerő. Erről ennyit. Én nem tudom azok hogyan képesek így élni, hogyan telefonálnak, vagy mi? Persze meglehet, csak Vodafone Mesternek nincs ott lefedettsége, de ez nem mentség, csak magyarázat. És nem a kismarosiak vannak most leszólva, mielőtt valaki azt gondolná. Az ég egy adta világon semmi bajom a kismarosiakkal. Kettő példánnyal még váltottam is pár szót. Kedvesek.
Öhm... Bevertem a térdemet. Nagyon. Mostanában folyton beverem a térdeimet, ami nem tudom jelent-e valamit. Tudom, hogy nem jelent semmit, de értetlenkedek. Nézzek utána? Utánanézek.
Van olyan, hogy babona.lap.hu. Persze ezen nem kéne meglepődnöm, jobbára mindenből van ma már .lap.hu, ráadásként ez még viszonylag értelmes gyűjtőfogalom is. Hoppá, jut eszembe, a macska!!! (a térdbeverés projektet elhalasztom)
A macska. Ott álldogáltam az ismeretlen és mérsékelten barátságtalan előszobában - azon a ponton álltam, hogy az ócska, fa bejárati ajtó résein húzott még be a hideg, bentről azonban csalogatóan nyaldosta orcámat a meleg levegő - mikor meghallottam azt a hátborzongató hangot. Mint mikor oszladozó testű zombik öklendeznek (nem, még nem találkoztam oszladozó testű zombival, de el tudom képzelni milyen lehet). Azonban a hang kiváltójának semmiképp sem oszladozott a teste: egy macska volt, egy nagy, csúnya, fehér, testes macska, vizes zöld ronda szemekkel.
Szőrcsomó? Minden bizonnyal. Fojtott hangon ajánlottam neki, hogy ne merészeljen ott előttem semmit sem kiengedni a száján, különben bajok lesznek - de nem igazán érdekelte. Jó, tény, nem jött ki semmi, de hörgött, öklendezett továbbra is és néha flegma oldalpillantást vetett rám. Kaparta az ajtót, azt hitte kiengedem; jobb lett volna, ha elhúz onnan, de mivel pontosan ezt akarta, nem segítettem neki.
De nem félt tőlem, pedig agresszívan néztem rá, gazdája meg épp előtte jegyezte meg, hogy FiúCica és nagyon fél mindenkitől.
FIÚCICA?! Bláááá
Jó, bocsánat. De kérem. Akkor már inkább legyen KANDÚR! És mi az, hogy mindenkitől fél, tőlem meg nem?! Ez rosszul esik. Utálom, hogy nem utálnak. Én utálom őket.
Esti mese finito. Szerelmes vagyok.
(és hazudozom össze-vissza)
Utolsó kommentek