Családom szembesített ma az igazsággal és nekem nem volt erőm küzdeni ellene. Megtörtem, az a helyzet. Lehorgasztottam fejemet és magam elé motyogtam: "Igazatok van."
Ajtófóbiám van. Vagyis nem, nem így hívják. Nem az ajtóktól félek. Megpróbálok utána nézni, hátha van ennek valami szimpatikusan iszonyatos neve. Itt nézek utána: http://hu.wikipedia.org/wiki/Fóbiák_listája Nofene. Milyen ügyes ez a lányka, ilyen könnyen kezeli a google-t.
Hehh... Nem, még nem találtam meg, csak találtam egy érdekeset.
Heterofóbia — félelem a heteroszexuálisoktól, a heteroszexuálisok elkerülése.
Nehéz lehet ezzel utcára menni xD Jaj... ez most nagyon fáj... hogy ilyen van. Biztos van. Bezzeg olyan nincs, ami nekem van. Mármint van, mivel én rendelkezem vele, de NEVE... nevének is kell lennie.
Anatidaephobia (magyarra átírt szó léte nem valószínű) — attól való félelem, hogy valahonnan és valahogyan egy kacsa megfigyelése alatt állsz.
Könyörgöm!!! xD
Najó, nem találtam nevet. Szóval, mint elkezdtem fentebb, az ajtókkal kapcsolatos a problémám. UTÁLOM... ha nyitva vannak. Ha egy miliméterre, akkor is utálom. Főleg éjszaka elviselhetetlen, képes vagyok az elalvás szélén is felkelni és becsukni az ajtót, hogy ha picit is nyitva van. És. Veszekedni is tudok miatta. UTÁLOM, ha kimennek a szobámból és nem csukják be az ajtót. Ha netán nyitva volt, akkor oké, hogy nem csukják be. De ha alapból CSUKVA van... akkor talán az nem véletlen.
Szóval ilyen ellentéte a klausztrofóbiának. Anoiktosfóbia. Én neveztem el, most ebben a percben. Jól hangzik, szerintem.
Utolsó kommentek