Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem Nem
Csak tudnám mért kell nekem kifelé mindig azt mutatni, hoyg minden rendben van? Persze nem, van... két, azaz kettő illető, akik előtt nem kell eljátszanom Miss Happy-t, de mégis... sokszor... Áh. Mit vagyok úgy oda. Holnapra feltételes programot beszéltem meg. Semmi kedvem nincs hozzá, meg is mondtam, meg azt is, hogy ezzel most ne foglalkozzunk. Ha lesz kedvem, ha nem, ha ráérek, bizony fel fogom hívni... Nem tudom minek. Hogy történjen valami. Mert itthon ülve csak sajnáltatni tudom magamat, az meg nem túl jó móka.
Most rossz. Nagyon rossz. Most. Ebben a pillanatban. Ebben a percben. Ebben az órában. Valahogy nem tudok olyan könnyen feldolgozni dolgokat, mint régen. Lehet régen se tudtam, csak akkor még nem volt ennyi felhalmozódott trutyi és hamarabb túltettem magamat rajtuk. Vagy csak azt hittem. Vagy már én se tudom.
Utolsó kommentek