Reggel van. Nagyon reggel. Nem nagyon, kicsit. Épp eléggé. Elhúzom a függönyt (mert ám én innen ültömből el tudom húzni a függönyt, hogy egy kósza pillantást vessek a világra - mely ebből a szögből egy égig érő (illetve ezt a célt kitűző) sövénysort, a szomszéd botanikus…
Mindig van egy pont...
Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont.
Utolsó kommentek