Tudom, naggyon régen írtam, okom is volt rá és most is nehezemre esik egy helyben maradni. Neeeem, nem az egy helyben maradással van itt a baj. Csak csukódnak le a szemeim. Lehet nem kellene visszafogni őket.
Kezdjük szigettel. Hü. Ennyi. Jó volt nagyon, csak nem tudok most hirtelen miről mesélni. Talán várható volt az a bizonyos intermezzo a végén, de én nem vártam. Nem számítottam rá, vagy lehet ez nem igaz. De mit tudom én, akkor inkább nem gondolkodtam rajta. Az tuti. Teljesen más dolgokon agyaltam, aztán huss, megtörtént és paff.
Aztán véget ért a sziget és két napot dolgoztam. Egyet aznaposan, egyet másnaposan, hazajöttem, hogy pihenjek, de neeem, a rokonok és egy jó nagy adag megfázás fogadott, ráadásul elég makacs fajták. Kedd, szerda, csütörtök reggel felültünk a buszra és egy három órás útnak hála leértünk vidékre. Torkom szétszakadt, nem kaptam levegőt, nem tudtam nyelni, csodálatos volt.
Csütörtök. Augusztus 20, amit nem otthon töltök. Nem a Red Bull Air Raceszel. Fura volt, semmiképp sem rossz. Persze este buli. Alakítottam rendesen. Semmi szokatlant, reggel mégis már az egész falu tudta. De ez még nem is lett volna baj, talán. De péntek este megint buli. Megint alakítottam. Megint biztos mindenki tud már róla. Fantasztikus.
Ráadásul... nagyon hülye helyzetbe hoztam magamat. Ami ugye nem szokatlan nálam, de ezz most... fú. Nagyon óvatosan kell a helyzettel bánnom. Próbálom mondjuk nem ordítani magamban a legdurvább dolgot, amit ha rendesen felfognék akkor jól felképelném magamat... Mindegy. Nem is ittam sokat. Mentségem sincs. Szörnyű vagyok. Szörnyű vagyok, hogy nem bántam meg.
Féélek, hogy jön az első szembesítés. Percek kérdése talán. Elítélnek. Amúgy simán. Mindjárt utána is olvasok.
...
Nem, nem ítélhetnek el érte, úgy tűnik. De ettől most nem érzem sokkal jobban magamat. Mi a sssszart csináljak.
Utolsó kommentek