Uhh, rosszul vagyoook...
Nem, annyira azért nem. Csak egészen kicsit.
Vicces volt (nem volt vicces), reggel már úgy keltem, hogy kész, végem, nem fogom tudni megcsinálni a beadandó házit, ergo nem mehetek vizsgázni, kész, elegem van, erre felmegyek etr-re, megnézem az órarendet és konkrétan szívbajt kapok, mert azt látom, hogy az óra nem 3-kor fog kezdődni, hanem 9-kor kezdődött...
Körülbelül tíz percig teljes káosz és kétségbeesés lett úrrá rajtam, ájuldoztam jobbra-balra, rohangáltam fel s alá, ugráltam keresztül-kasul (több irányba most nem tudom megfogalmazni), aztán megnéztem jobban és...
Hát igen. Az a 9 órakor csak holnap fog kezdődni.
Azért annak nagyon örültem, hogy ma nem kellett ebben a pusztító melegben utcára mennem, de az is elkeserítő, hogy holnap 9től 4ig suliban fogok hamuvá porladni. Még sosem porladtam hamuvá (mássá sem), majd elmesélem milyen érzés.
Egyébként minden a legnagyobb rendben van - látszólag. Meg nem látszólag is igazából. Határozottságom most nagyon a toppon van.
Próbálom lefoglalni magamat mindenfélével, olyanokat csinálok, amit tudom, hogy nem kéne, mert úgyis megbánom és úgyis hülyén fog kijönni az egész. De muszáj. Nem muszáj, csak jót tesz. Kicsit. Egyáltalán nem tesz jót.
Igazából azt akarom, hogy már túl legyek a jövő hét szerdán, terveim szerint az a péntek-szombat-vasárnap-hétfő jól fog telni. Persze ezek csak tervek. Úgy tervezem, hogy történni fog valami - és ilyenkor persze semmi sem szokott, de azért reménykedem. A lehetőség meglesz rá, hogy történjen.
Addig meg hát hmm... a holnapon is szeretnék túllenni, szeretném ha holnap délután négy óra lenne, csak úgy hirtelen. Utána lehet megyünk newyorkerbe meg pimkiebe, mert kinéztem ám egy beszarós gatyát és olyan kell nekem. Már mutatom is.
Hát ez lenne az. Nem is drága. Szóval meg kell vennem. Persze, mondjuk a converse cipőt is meg kellett vennem, aztán bejártam az összes boltot mire közölték, hogy ne is várjam, hogy az a modell mostanában lesz.
De azért ez más. Az volt tizenötezer, ez háromezeröt. Azt nem vettem meg, ezt se fogom... Akkor lesz az enyém, hogyha felmenőim közül megszán valamelyik, ugyanis spórolok.
Nehezemre esik.
Egyébként newyorkerben is kinéztem egy ruhát, ajj, annyira nem vagyok ruhás, hogy az nem igaz, de az nagyon !!
Mellesleg nem tudom mi ütött belém, hogy göncökről trécselek, nem szokásom. Próbálok megint nem foglalkozni a gondolatokkal, amik egyébként most nem is olyan zavaróak (talán mert nem foglalkozom velük?). Nem, most tényleg semmi bajom nincs. Kezdek beletörődni.
És ez jó :)
Utolsó kommentek