Nem tudom, mert eldöntöttem, hogy ma nem alszom, mert minek, úgyis fáradt leszek, akkor már kihasználom az időt és hasznos dolgokkal töltöm el. Igazából ha most lefeküdnék aludni, akkor is úgy érezném, hogy volt értelme negyed kettőig fent maradni, mert sok mindent átnéztem, ami jólesett. És most nem vagyok fáradt. Jól vagyok. Annak ellenére, hogy elég ramatyul fárasztó napom volt.
Holnap/ma pár rohadt írásbeli, de most picit megnyugtatott, hogy átnéztem a dolgokat. Még azért van mit olvasgatni, csak szünetelek, mert nehogy túlzásba vigyem a dolgot. Különben is van még időm, olyan háromnegyed öt körül kell elkezdenem készülődni.
Azt még nem tudom, hogy most fürödjek le, vagy mondjuk fél 5-kor, lehet inkább az lesz, hogy frissebb legyek meg üde meg háhh, nem tudom mért csinálok úgy, mintha még nem döntöttem volna el, hogy akkor zuhanyzom.
Egyébként a múltkori zaklatottságom (volt olyan?) elmúlt, tehát levonhatjuk a következtetést, miszerint csak múló egoizmushanyatlásos-kitörés volt, nehezen viselem a nemet, mint tudjuk... Vagy legalábbis én tudom, hogy más tisztában van-e ezzel, arról nincsenek információim. De lehet, hogy csak azért múlt el, mert volt mivel visszatámadni és nem tudom. Sosem tudok semmit, ezt most miért tudnám? Meg már megint mit akartam, édesisstenem...
Körvonal. Valami olyasmit említettem. Igen. Most úgy érzem, hogy annyi tudás szorult a fejembe, hogy meg tudom fogalmazni, mit is akarok. Nem biztos, hogy összejön, de nem fosztom meg magamat a lehetőségtől. Azt akarom, hogy...
De hát már elmondtam, nem tudom jobban megfogalmazni. Hogy ne csak egy legyek a sokból. Ez a legjobb fogalmazás, ezen nincs mit nem érteni. Személyiség akarok lenni, nem csak egy test. Élő, mozgó, önálló akarattal rendelkező emberi lény, nem egy használati tárgy. VALAKI. Megkockáztatom, valaki, aki jelent valamit. Nem sok mindent, de valamit. Nem feltétlenül mindent, de nem is semmit. Nem csak testi hódítás. Ennyi.
Szerintem nem kérek sokat, bár ismerve a körülményeket, elég reménytelen a helyzet. Nem baj. Én ezt is kibírom, mint már annyi mindent. Nem ez az első eset, csak ez az első, ami valamiért jobban zavar, mint a többi. Valószínűleg azért, mert az ilyen eseteket általában szelektálom és eltávolítom az életemből, mielőtt még baj származik belőle. Ez az eset meg a nyakamon maradt és pff. Most már nincs erőm eltávolítani. Igényem sincs rá. Mindegy.
Már megint mellőztem a vidám sztorikat, de sajnálom, ezt a blogot nem erre készítettem, ez az 'írjunk ki magunkból minden negatív gondolatot' rovat, valahol ki kell adnom magamból a komoly dolgokat, amik abszolút nem komolyak, csak úgy adom elő. A vidámságot megtartom élőben. Virtuálisan csak elmélkedősek vagyunk. Ez van.
Ez az a pont, amikor leszedem a sminket, fogat mosok, felfrissülök és olvasom tovább a dolgokat. Aztán lehet még ideszottyadok pár sort írni, de nem garantálok semmit. Ez az a pont, amikor bármi megtörténhet.
Utolsó kommentek