Hú meg Há. Reggel elaludtam, szóval pont azon a napon nem mentem be, amikor pedig nagyon is kellett volna. Lemaradtam egy gyakorlatról. Fenébe is, pedig potya lett volna. De hát ha valaki elalszik, akkor elalszik. Még mindig nem vett nekem senki ébresztőórát.
De alapjába véve nem volt értelmetlen a mai nap. Kitakarítottam, ami nagyon ráfért már vizsgaidőszak levegőjével telített szobámra, aztán meg volt egy üzleti megbeszélésem. Ha úgy vesszük, sikeres volt, már csak meg kéne felelni. Igazából fogalmam sincs, mit tudok majd kezdeni a helyzettel, de csak nem lesz olyan rémes.
Hm. Ahogy múlik az idő, pontosabban ahogy eseménytelenül múlik az idő [ez az eseménytelenség egy konkrét dologra vonatkozik], úgy egyre kevesebbet gondolok bele, hogy jaj. Persze azért meg-megfordul a fejemben, hogy jajmértnem, vagy úmostpontbiztos vagy ilyesmi, de nem vészes. Volt már vészesebb.
Furcsa a szív is, még azt mondja: nem, nem
Itthagytad magad, de elvittél engem
S ha visszajönnél, nem várna rád senki,
Csak akit magadból hagytál még itt lenni...
Ma azt olvastam valahol, hogy "már javában dúl a farsangi szezon...".
Tényleg? És ez nekem még mért nem tűnt fel? Biztos így van, csak ezt hogy kell észrevenni? Busók utaznak a buszokon vagy mi? Nem értem...
Jó, mondjuk belőlem kihalt a farsangi életérzés olyan... tíz évvel ezelőtt kábé... Azelőtt még élveztem talán, vagy hát biztos. A témával kapcsolatban három jelmezre emlékszem, legrégebbi amikor oviban első csoportban talán, nyuszi voltam és répát majszoltam, nagyon tündéri voltam, emlékszem. Minden önbizalom nélkül, tényleg az voltam. Aztán voltam hóvirág, kétszer is, mert az ovi után a suliban is, meg is nyertem a versenyt, jaj de büszke voltam magamra. Utána meg boszorkány voltam, azz nagyon durva volt. Feltupírozott haj húszmillió színnel befújva, állati jó volt.
Még a tanárok sem ismertek fel.
Utolsó kommentek