A francos fenébe is.
Tudom, egyedül kell megvívnunk a saját harcainkat, de akkor sem könnyű a helyzet, ha a koronatanúm otthon marad. Mindegy, valamit csak össze hozok. Muszáj lesz. Szembe kell néznem a gonosz sárkánnyal, mégha ez jelenti is életem végét.
Így mondjuk semmi kedvem az egészhez. Korán kelni, aztán egyedül bemenni, aztán üldögélni és várni 11:15-ig, addig jegyzelgetni, mivel nem lesz más dolgom. Tök jó. Ehhez nem vagyok hozzászokva. Sebaj. Nem olyan sok az a három óra.
Egyébként nem volt ma semmi különös, ami el is várható egy vasárnaptól. Lehet, hogy mehetnék aludni, hogy reggel fel bírjak kelni. Régen keltem ugyanis 5:40-kor.
De előtte eszem valamit.
Azt is tudom már, hogy mit.
Nagy unalom van, ez a baj. Meg az is baj, hogy nem teszek ellene semmit. De a legnagyobb baj, hogy lehet nem is fogok enni, mert lusta vagyok hozzá. Még eldöntöm a konyhába menet.
Utolsó kommentek