Mindig van egy pont...

Van egy pont, ahol a kislányból nő lesz.
Egy pont, ahol legyőzöd a félelmet. Egy pont, ahol kiborulsz, egy pont, ahol már csak röhögünk mindenen.
Egy pont, ahol már nem agyalsz. Egy pont, ahol erősnek kell lenned, és egy másik, ahol elgyengülsz.
Egy pont, ahol az extázis kezdődik. Egy pont, ahol minden bölcsességedre szükség van, és egy másik, ahol újra kisgyerek lehetsz, ha arra vágysz.
Mindig van egy pont.

Naptár

április 2025
Hét Ked Sze Csü Pén Szo Vas
<<  < Archív
1 2 3 4 5 6
7 8 9 10 11 12 13
14 15 16 17 18 19 20
21 22 23 24 25 26 27
28 29 30

Utolsó kommentek

És Nem Rohantam El

2008.12.11. 13:19 MaNGo

Picit fáj a fülem. Nem vészesen, csak jelzi, hogy a helyén van. Aminek ugyan örülhetnék, de ennyit azért csak elvárhatok a fülemtől, hogy mindig a helyén legyen. Oké, én is tehetek róla, hogy ilyen buzgómócsing lett, hirtelen (vagy nem is annyira hirtelen?) felindultságból ejtettem (pontosabban más ejtett, de az értelmetlenül hangzik, hogy ejtettettem) két lyukat rajta. Szóval kilövettem a bal fülemet.

Azt nem mondanám, hogy kellemes élmény volt, azt se, hogy nem fájt, mert hazudnék, bár aki túl van rajta, mindenki azt mondta, hogy nem fáj... dehogynem. De nem tart sokáig. Ez egy jó pont. Viszont félelmetes hangja van. Amikor az elsőt belőtte, elgondolkodtam, nem kellene-e inkább hagyni a másikat a fenébe és világgá rohanni, mert az a hang, ahogy hallom, hogy átszakítja a porcot és fúúúúj ^^

Na mindegy. Bátor voltam és nem rohantam el. Igazából nem is fáj már, csak kicsit kellemetlen (és az még véletlenül sem ugyanaz).

Ez volt a mai nap és talán a tegnapinak is a nagy eseménye. Másról nem igen számolhatok be. Azon gondolkodom, hogy nyáron ki kéne menni Essenbe melózni. Csak hát nem tudok németül, angolul igen, de azzal milyen munkát találhatnék. Franc se tudja.

Picit tanulnom kellene, de nem érzek elég késztetést, ez így nagyon nem jó. Kicsit megálltak most a dolgok, úgy értem unalmassá váltak a hétköznapjaim, így tanulni sincs kedvem. Nemrég még minden napra jutott valami sztori, valami hülyülés, valami esemény, hazajöttem és még a könyvet is ki bírtam nyitni, erre most semmi... Az idő is eldönthetné már, hogy mit akar, most vagy legyen tíz fok és hagyjuk egymást békén, vagy mínusz kettő és essen a hó. Tré ez az átmenet.

Akárhogy is vesszük, már december tizenegyedike van. Meg kellene rendelnem a fotókat. Bátyám ajándékáért is el kellene menni. Meg még csomó másért is. Csak egy kis koncentrálásra lenne szükség tőlem és juhú, jó lenne.

Viszont a huszadikai vizsgámat el kellene halasztanom, ugyanis egy órán se voltam bent és még jegyzeteim sincsenek, ergo tuti biztos, hogy meghúznak, akkor meg minek menjek el. A tizenötödikein legalább esélyem van, mert tudom miről van szó. Nem tudom, hogy legyen.

Szólj hozzá!

A bejegyzés trackback címe:

https://vanegypont.blog.hu/api/trackback/id/tr56817114

Kommentek:

A hozzászólások a vonatkozó jogszabályok  értelmében felhasználói tartalomnak minősülnek, értük a szolgáltatás technikai  üzemeltetője semmilyen felelősséget nem vállal, azokat nem ellenőrzi. Kifogás esetén forduljon a blog szerkesztőjéhez. Részletek a  Felhasználási feltételekben és az adatvédelmi tájékoztatóban.

Nincsenek hozzászólások.
süti beállítások módosítása