Nem bírok aludni. Igaz, meg se próbáltam, de nem vagyok fáradt, akkor meg minek. Azt már úgyis eldöntöttem, hogy nem megyek holnap sehova. Éppenséggel mehetnék, de miért mennék, ha megtehetem, hogy nem megyek. Ennyi.
Viszont unatkozom. Illetve már eszembe is jutott, hogy mihez fogok kezdeni, mihelyst ezt bezárom. Mielőtt elutaztunk, letöltöttem az ősrégi Sim City-t egy oldalról, és nosztalgiázok vele egy sort. Hihetetlen gagyi a mostani játékokhoz képest, viszont azok voltak az igazán fantáziadús játékok! Na oké, most is vannak jók, de akkor is jó érzés újra előszedni régi gagyiságokat.
Emlékszem régen mindig sötétben játszottuk négyen a Quake-et, mindannyian annyira féltünk, hogy hihetetlen. Ahogy hörögtek azok a szörnyek vagy már nem is tudom mik voltak, de nem is csoda- amilyen pixeles volt minden, ki sem lehetett venni belőle micsoda.
Mortal Kombat is nagy kedvenc volt, a neveket viszont már nagyjából elfelejtettem. Scorpion volt a sárga arra emlékszem, meg volt egy ugyanolyan kék... de nem tudom a nevét. Meg volt a Raiden ha jól tudom, a zöld csaj Sonia, egy árnyékmanus is volt, na mindegy, nem fontos, csak eszembe jutott...
Igazából azért nyitottam ezt megint, hogy ha már itt ülök és nem csinálok semmi érdemlegeset, akkor legalább sztorizgassak vagy valami, de nem jut eszembe semmi az elmúlt pár napról. Igazából az kit érdekel, hogy 3 euroért vettem felsőket, meg egy farmert 9 euroért, ez igazán nem izgalmas. Persze, jó vásár volt, de izgalmasnak nem izgalmas.
Hoppá. Viszont vettem gázsprayt. Körülbelül fél éve könyörgök érte, most végre van. Valaki csúnyán néz rám ezentúl, kiélem rajta az agressziómat. Na nehogy már.
Nem látszik az ágyam a sok csokitól. Valójában azt hittem, hogy idén már drága Miklós barátom megfeledkezik rólam, de nem tette- hazajöttem és ömlött az édesség a párkányomról. A fele szétolvadt, de nem várhatom el Miklóstól, hogy még erre is figyeljen.
Nem mintha tavaly nem kaptam volna csokikat, csak hát mit tudom én... furcsa.
Óriáskerék! Az jó sztori? Nem igazán. Felültünk rá, ötször megpördült aztán ennyi. Nem tudom, mért volt mindenki betojva. Oké, talán az az épület tényleg közel volt. De ha túl közel lett volna, akkor mi már úgyse mehettünk volna fel rá.
Az igazsághoz hozzátartozik, hogy nem szerettem meg a kiruccanás alkalmával a németeket. Olykor-olykor hozzájuk vágtam egy-két cifra magyar mondatot, és akkor összeszedték magukat. Na nem hatódtak meg attól, hogy magyarul szólok hozzájuk, csak meglepődtek és az agresszív fejem is elég hatásos tud lenni.
A forralt bor nagyon finom volt. Ez tény. Meg csórtam egy helyről [Sausalitos] pár Marlboro-s gyufát. Tök jól néznek ki. Jó, nem is csórtam. El lehetett venni. Én meg jó magyarhoz híven minden alkalommal vettem belőle. Mert mért ne. Ha már kirakták...
Utolsó kommentek